PinkAnyu

Anyának lenni. Az anyaságról őszintén – Szilvi

A Hétköznapi SzuperMamik egy kezdeményezés a részemről.
Célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.

Szilvivel beszélgetek az anyaságról őszintén.
Első  Hétköznapi SzuperMamim 21 éves és van egy hét hetes kisfia, Roland. Szerencsésnek érzi magát, mert kisfia nyugodt csodás baba, aki nem hasfájós, és jó alvó is…
Anyósánál laknak akinek öt gyermeke van, s így azt hiszi, hogy Szilvi fiához is ő ért a legjobban.
.. Szóval konfliktusból van elég Szilviék háza táján, de Roland mindenért kárpótolja édesanyját az igazi “szerelemmel”.

hetkoznapi_szupermamik_szilvi_es_roland

 

PinkAnyu: Szia! Hét hetes a pici babád, Roland. Mi változott mióta kezedben tarthatod?

Szilvi: Kb.? Minden! 🙂 De komolyan. Azelőtt minden sokkal egyszerűbb volt, de unalmasabb is. Nem hittem, hogy ennyire nehéz lesz. 🙂 Annyit megemlítenék, hogy előtte nagyon jóban voltunk anyóssal, nem volt ilyen “fejedrenövök” a viselkedése, mint mostanában…

PA: Ilyennek álmodtad a kisfiad?

Szilvi: Viselkedésre egyáltalán nem. Igazából azt hittem, hogy sokkal rosszabb lesz. Azt hittem, hogy éjszakákon át ringathatom, hasfájós lesz (mindenki azt mondta, hogy az lesz, mert fiú..) Roland szöges ellentéte ezeknek. Szerencsés vagyok vele, hiszen nagyon sok anyukától hallom, mennyi energiával jár, ha egy baba hasfájós, s hogy nagyon ritka az olyan baba, mint Roland. Mindenkinek ilyen babát kívánnék.
Várandósan egyszer álmodtam vele, hogy ült egy játszószőnyegen – nincs is játszószőnyegünk! – és sétáltam hozzá ő pedig nézett fel rám. Ahogy elnézem, annyi idősen, tényleg ugyanúgy fog kinézni, mint az álmomban. 😀

PA: Van segítséged?

Szilvi: Lenne segítségem, igen. Csak nem jó… Így, nem fogadok el segítséget senkitől a házban. Példa: Az első 2 hétben anyósom fürdette Rolandot. A gyerek konkrétan ordított minden fürdetésnél, nézni is rossz volt, ahogy csak locsolgatja őt, mintha egy tárgy lenne. Meg lett beszélve, hogy amíg nem szól bele semmibe, addig ő fürdetheti. Mára én fürdetem.. 
A legdurvább sztori, mikor nála volt a baba, mondtam hogy adja ide mert meg kell szoptatnom, ő megkért, hogy picit még nála lehessen Roland. Belementem pár percre kimentem a szobából, és amikor visszatértem, már ott ült az ágyon és etette a tápszerrel, miközben párom haragos pillantásokat vetett rám.
Mint kiderült anyós kitalálta hogy ő már fél órája könyörgött, hogy vegyem át a gyereket és etessem meg, mire én mindig azt válaszoltam hogy mindjárt.. Nagyon durva volt, csalódtam és elárulva éreztem magam, hiszen a mellemből ömlött a tej, de Rolandnak már nem kellett hiszen tele etette mama ..
Egy időben abba is beleszólt, hogyan fogom a gyereket. Most már kezdem jól kezelni, kiállok magunkért, ha már a páron nem teszi meg…
Nem maradok csendben, kimondom amit gondolok, persze normálisan, mintha észre sem venném hogy anyós veszekedni akar. Csak szépen .. Érzem, ez sem fog működni hosszútávon, hiszen nagyon vissza kell fognom magamat. (lehetetlen így élni) A gyerek mellett nem kiabálok, ugyanúgy beszélek mintha nem is veszekedés lenne. Borzalmas …

PA: Szoptatás. Mennyire éled meg nehezen, hogy a konfliktusok okozta stressz miatt nincsen tejed (hidd el, ettől még csodaanyuka vagy)?

“Rettenetesen, még ma is próbálkozom a mellre helyezéssel, pedig tudom, nem fog menni, hiszen cumizavaros is lett …
Rossz belegondolni, hogy mennyi mindent nem kap meg így, ami szükséges a szervezetének.”

 

PA: A párod mennyire áll melletted? Tud e neked segíteni lelkileg, és a baba körül?

Szilvi: A párom meg sem fogta a babát, ha nem kértem meg. Ezt átbeszéltük, azóta bevállalta önként, hogy péntek és szombat esténként ő lesz Rolanddal. Nincs olyan nehéz dolga, hiszen éjjel csak 1x, ritkán 2x kel fel a fiú. 🙂
Az anyjával szemben viszont nyuszi … Ha már a sírógörcs van rajtam, akkor ígérget, hogy rá fog szólni, de sosem lesz belőle semmi .. Bezzeg énrám tud szólni: minap mondta anyós, milyen csendes a baba mostanában fürdés közben. Erre megemlítettem, persze, hiszen nem locsolgatni kell! Rám szólt a párom, hogy ne legyek már bunkó…

PA: Mi az amire nem számítottál, míg áldott állapotban voltál?

Szilvi: A sok stresszre és veszekedésre egyáltalán nem számítottam, én naiv! Pedig a váradósságom alatt is sok stressz ért. Nem is tudom, hogy mit vártam..
Ami lényeges, hogy nem festenek valós képet az anyaságról. Az anyák sem beszélik ki egymás között, amik történnek. Sok mindenre azt hittem elsőre, hogy itt a világ vége, ezek mára már rutinná váltak.
Igazából semmire sem voltam felkészülve. Pl Roland 3 hetes koráig sosem hallottam a növekedési ugrásról. A szoptatásról sem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz. Én kis naiv azt hittem, hogy Roland megszületik, és hirtelen a semmiből beindul a tejem másnapra, vagy még aznap. Erről azért beszélhetnének a kismamáknak, ne érje őket sokként.

 

pinkanyu_hetkoznapi_szuper_mamik

 

PA: Nagyon fiatal az arcod, én nem mondanálak 21 évesnek. Ért ez miatt atrocitás?

Szilvi: A korom miatt nem ítélkezik senki, sőt ! Csak ámulok, mennyi nő van Facebook- on akik sokkal idősebbek nálam, mégis szívesen fogadják a tanácsaimat. Nagyon jó érzés.:)

PA: Korábban említetted nekem, hogy félig roma vagy. Ért emiatt diszkrimináció? 

Szilvi: Szerencsére a származásom sem befolyásol senkit. Még gyerekkoromban csúfoltak sokat, de ezen is túlléptem. A származásomat nem tagadom, viszont legszívesebben azt tenném, mikor a rossz emberek miatt ítélnek el másokat…

PA: Könnyű vagy nehéz szülés?

Szilvi: Visszagondolva a körülményekhez képest, szerintem még könnyű szülésem volt. A vajúdás sem volt olyan katasztrofális.. kicsit bepánikoltam, na. 🙂
Pénteki napon befektettek mert nem látták jónak az egyik eredményt teljes pánikban voltam, hiszen senki nem mondott nekem semmit, csak hogy “ide menjek, oda menjek”. Azt sem mondták hogy mikor mit fognak csinálni. Aznap éjjel alig tudtam aludni, görcsölgettem. Másnap reggel a fájásmérésnél leesett a szívhang, amire nem mondtak semmit, csak hogy ne aggódjak, majd szóljak, ha rendszeresek a fájások. Délután négykor már alig bírtam menni. Ötkor már nem bírtam tovább, könnyezve szóltam az osztályon, hogy nézzenek meg. Megkaptam, hogy ne aggódjak, hiszen a magzatvíz vizsgálat miatt normális hogy görcsölgetek, nem kell hisztizni de attól még lemehetek, ha annyira aggódom, CTG-re. Ott azonnal küldtek a szülőszobára. Hétkor közölték, hogy ma tuti szülni fogunk! Hurrá, bepánikoltam. 🙂 
Párom végig velem volt. Próbáltak burkot repeszteni, de kiderült hogy nincs mit hiszen a nap folyamán valamikor elfolyt a magzatvíz. Kínlódás, két ájulás, két levegős infúzió (igen, ott hagytak és annyira letojt az infúzió, ha párom nincs ott, hogy szóljon hogy levegős a cső… egészségügy… hagyjuk). A tolófájások kezdetekor is egyedül voltam, kb öt nyomást oldalfekvésben végeztem, sírva, hogy lehetnek ilyenek? 🙁
Ordítottam páromnak hogy szedje össze magát, és szóljon valakinek végre, mert félek hogy bajunk lesz.
Az utolsó három nyomásra “befáradtak”. Elmondták hogyan feküdjek, a harmadik nyomásra jött Roland. Köldökzsinór a nyakán, kb tíz másodpercig nem sírt fel.
Szombaton 22:47 kor lett meg.
Később hallottam, ahogy egy másik doki szidta a szülésznőt és azt a dokit akinél szültem, hogy miért nem császároztak meg, ha fájásnál leesett a szívhang 50-70 közé ..
Rossz belegondolni, hogy baj is történhetett volna .. Szóval az orvosok hozzáállása miatt nehéz volt, de ha törődtek volna velünk, sokkal jobb élményként élhettem volna meg …

PA: MI okozza a kisfiad körül a legnagyobb nehézséget? (teendőre gondolok)

Szilvi: Szerencsére a legtöbb dogra van időm, csak magamra nem.:)

PA: Amikor várandós voltál, terveztél azzal, hogy fiú vagy lány lesz?

Szilvi: Én mindig is azt hittem, hogy lányom lesz. Ilyen család vagyunk .. Gének. 🙂 Viszont nagyon örültem, amikor megtudtam (a 17. héten) hogy kukis. s:) “Komolyabb” ultrahangon nem voltunk, így minden uniszex a gyereken. 🙂
Szerencsére venni nem kellett semmit csak alap dolgokat. Ruhákat, ágyat, ágyneműt a nővéreimtől és sógornőimtől kaptuk.

PA: Ha lenne egy totálisan gyerekmentes napod (biztonságos jó helyen vannak a gyerekek) mit tennél?

Szilvi: Volt egy ilyen alkalmam. Végig azon kattogtam, hogy mi lehet a gyerekkel, inkább hazajöttem. Egyébként kiruccantunk volna a párommal (séta, vásárlás, mozi) Szóval, ha nem kattogna a gyereken az agyam, akkor ezeket tenném. 🙂

Pa: Mi a legfontosabb, legszebb dolog az anyaságban számodra?

A legszebb az anyaságban, maga az anyaság. A feltétlen szeretet, törődés, a tudat hogy biztos lehetek abban, hogy egyvalakinek biztos hogy én vagyok a tökéletes emberi lény .. Csodálatos”

 

PA: Kilók. Miként élted meg a tested változását, terhesség után? És a párod?

Szilvi: Huh, hát én alapjáraton sem voltam egy vékony alkat. 🙂 Nem tudom most hány kiló vagyok, csak azt, hogy 86kg-al mentem szülni. Ennyi életemben nem voltam, viszont megérte! Szeretem a testemet így is, főleg a csíkjaimat! ♥
Páromról annyit, hogy alig várja hogy legyen kedvem “ahhoz”. 😀

PA: Volt e mélypontod mióta anya vagy? Hogyan másztál ki belőle?

Szilvi: Igen, amikor elapadt a tejem, három napig nem szóltam senkihez. Dühös voltam magamra. Nem egyedül másztam ki, a védőnőm segített sokat, kommunikációval, nyugtató szavakkal. Köszönöm neki. ♥
Azt mondják olyan nincs, hogy valakinek 3-4 hét után, csak úgy elapad a teje. Csak szólok, hogy van ilyen. 🙁
Nem én adtam fel, hiszen a tápszer ellenesek táborát erősítem. A legboldogabb lennék, ha még lenne tejem …

PA: Mi az amitől “előre félsz”?

Szilvi: Jelenleg a legtöbbet azon agyalok, mi lesz, ha fogzik majd. 🙂

 

hetkoznapi_szupemami_pinkanyu_cafeblog

 

PA: Mi az, amit mindenképpen megtanítanál a kisfiadnak, hogy felnőttként kamatoztathassa?

“Én csak azt szeretném, ha tisztességes, őszinte, emberséges és mindenképpen boldog lenne.. Nem vagyok egy érzelmes ember, de szeretném, ha ő nem lenne olyan mint én, és ki tudná mutatni mindig az érzéseit.”

 

PA: Milyen szuper-képességet szeretnél magadnak?

Szilvi: Teleportálás! 🙂

PA: Mottód?

Szilvi: Ember tervez..

PA: Van időd magadra?

Szilvi: Ez változó. Van, hogy két napig nem jutok el a fürdőkádba sem. Előfordul, hogy még hajat szárítani és sminkelni is tudok. 🙂
Az első négy hét volt a legnehezebb. Mindenki azzal zaklatott, hogy minél hamarabb alakítsam ki Roland napi rutinját. Köszi, a sajátomat sem tudtam, nemhogy az övét! 🙂

PA: Mit üzennél a társadalomnak, mint anya?

Szilvi:Nem hiszem, hogy tapasztalt lennék annyira, hogy valami fontosat tudjak mondani, hiszen ami most még nehéznek tűnik, arra később rá fogok jönni hogy semmiség volt. 🙂

Köszönöm szépen a beszélgetést Szilvinek.
Hamarosan újabb Hétköznapi SzuperMamit vallatok! 🙂

 

 

Puszi: PinkAnyu

 

 

Ha tetszett ez az írásom, akkor kérlek kövesd blogom friss, naprakész Facebook oldalát. Csatlakozz te is a PinkAnyu közösséghez, ha egy pici pinket is érzel magadban: facebook.com/pinkanyucafeblog.

 

Fotók: “Szilvi” Facebook

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!