PinkAnyu

Két vetélés után végtelenül boldog anyuka – Erika

A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom sikertörténete, Erika.
Erika 22 éves éves, és a hat hónapos gyönyörű Rebeka boldog anyukája.

PCOS-a volt évekig, kétszer vetélt el, a kislánya előtt. Évekig csak ábrándozott arról, hogy milyen lehet anyukának lenni. Az orvosok, és ők is már lemondtak a babáról, de egyszer csak megtörtént a csoda velük.

Erikát kérdeztem az anyává válásról, és arról az időszakról mikor még csak ábrándozott az anyaságról.

 

PinkAnyu: PCOS Inzulinrezisztencia. Rengeteg párt érint ma ez Magyarországon. Hogy érzed a “betegség” kezelésének lehetőségeit, hatékonyságát? Mi a véleményed arról, hogy egyre több párt érint (kb a fiatal családalapításra készülő párok 20%)?

Erika: Sajnos – de ez csak az én véleményem – nagyon gyerek cipőbe jár még a dolog. A tünet együttesek egyértelműek, de sok orvos nem tudja össze rakni, vagy sajnos inkább nem meri. A 4. orvosnál jártam, aki észre vette mi is a probléma. Ő azt mondta, hogy ez igazából a Magyar Nőgyógyászok között még nem létező betegség. 🙁
Anyagilag nagyon megterhelő, a gyógyszerek, az elején a heti ultrahangok. Sok ember ezt nem engedheti meg magának.
Talán, a felgyorsult élet miatt van,sok mű dolgot veszünk magunkhoz ,ami borítja a hormont egyensúlyt 🙁

PA: Két vetélésed volt. Hogyan lehet ezt túlélni? A remények porba hullanak, a gyermekáldás.. szóval, én nem bírnám ki, úgy érzem, de a nők az anyák roppant erősek. Te honnét merítettél erőt?

Erika: Hú, erre még mindig könnyek között gondolok vissza, a legjobb gyógyír az idő. Nem lehet elfelejteni, csak “át dolgozni”.
A legnagyobb erőt a párom jelentette, ő nem akarta feladni, velem ellentétben, de mindig biztatott, hogy sikerülni fog, mert nekünk még valami célunk van az életben 🙂 És igaza volt. Talán, a nem várt siker kezdte el gyógyítani a sebeket.

PA: A férjed, hogyan élte meg a mélypontokat a nehézségegeket?

Erika: Elég rosszul, bár nem mutatta, sokszor láttam sírni. Benne volt valami plusz lelki erő, és remény, ami bennem már nem.

PA: Amikor megtörtént a csoda, és újra teherbe estél, annak ellenére hogy az orvosok és ti is már lemondtatok róla, mi volt az első gondolatod?

“Az első gondolatom, az iszonyatos félelem volt a boldogság mellett, hogy ő vajon velünk marad -e?”

 

PA: Voltak félelmeid a kórelőzményed árnyékában?

Erika: Volt persze, az első 16 hét, tragikus volt, folyton imádkoztam, hogy reggelre még ketten legyünk.

PA: A terhesség alatt volt e nehézséged? PCOS- os kismamáknak van e plusz vizsgálat, kellően figyelnek rátok?

Erika: Igen, a 12. héten vérzéssel kerültem kórházba, de nem volt semmi baj, a hormonjaim dolgoztak csak 🙂
A cukrom se volt jó, 140 g szénhidrát diétán voltam végig, és az utolsó 3 hétben, szinte végig kórházban voltam.
Orvos függő sajnos, nekem hetente volt UH-m, de csak azért, mert magándokim volt, aki már négy éve kezelt.

PA: A szülésed nehéz volt vagy könnyű? Apás szülés volt?

Erika: Nehéz, de gyors, apás szülés volt. Bár sok mindenre nem emlékszem, tele voltam gyógyszerekkel, a kicsi rossz szívhangja és a nem jövő toló fájások miatt, vákuummal lett meg. 🙂

PA: Te egy sikertörténet vagy azoknak a pároknak, akik elkeserednek A PCOS miatt, és esetleg feladják (a sok fal és kudarc miatt), mit üzennél nekik?

“Hogy soha nem szabad feladni !!! Piszok nehéz, de a remény hal meg utoljára!”

 

hetköznapi_szupermamik_pinkanyu_erika

 

PA: Említetted nekem, hogy tanyán éltek anyósodékkal. Sőt, elárultad azt is, hogy ők szuper nagyszülők és modernek. Szerencsének érzed magad a saját bio termesztésű ételeket esztek, saját állataitok vannak? Mennyiben jelent ez plusz munkát?

Erika: Anyósomék szuperek, nem azok a “begyöpösödött” emberek, abszolút haladnak a korral 🙂 Persze, tanácsot ők is adnak, mint minden nagyi és papi amit általában meg is fogadok 🙂
Sok- sok plusz munkát jelent a tanya és a termesztés. Nyár elején már több száz kiscsirkét kell ellátni, plusz a sertések, de igazából ki fizetődő a sok munka. Egész évre megvan a hús, a zöldség, és a gyümölcs félék. 🙂

PA: a kislányodat is bevonod majd a tanyasi munka-játékba? (nekik hatalmas élmény az állat a növény a természet, s egy paradicsom palánta növekedése is)

Erika: Be fogom vonni! 🙂 
Biztos élvezni fogja a föld túrást és a betakarítást is, remélem az állatokat is szeretni fogja. Inkább ezt csinálja, minthogy a TV-t bámulja egész nap. 🙂

PA: mi az amire nem számítottál terhességed alatt (az egész terhességet nem ér mondani) és a szülést követően?

Erika: Hú, talán a “dinnye effektusra” sose gondoltam volna, hogy úgy fogom maga érezni, mint egy partra vetett bálna.
A szülés után, ami teljesen váratlanul ért, a sok sírás. Bármit csinált a lánykám elbőgtem magam. 🙂

PA: Elégedett vagy a magyar egészségüggyel, ápolók, szülésznők, orvosok, gyerekorvos, védőnő?

Erika: Sok jó tapasztalatom nincs velük, sőt… Lehet én fogtam ki rossz kórházat, de sok empátiával nem találkoztam. 🙁
A védőnőnkkel és a gyerek orvosunkkal meg vagyok elégedve, segítőkészek, és mindig rendelkezésünkre állnak. Nem utolsó sorban látszik rajtuk, hogy szeretik a munkájukat. 🙂

PA: Épp fogzik a pici lányod.. emlékszem élmény! 🙂 Van bevált praktikád? 

Erika: A sok türelem és a még több kávé, ezek a legnagyobb praktikáim 🙂 Előfordul,hogy 2 napot alvás nélkül töltök,mert mire ő hajnalban elalszik,nekem már dolgom van 🙂 De talán most a Dologél kezd beválni. 🙂

PA: Amikor várandós voltál, fiút vagy lányt vártál?

Erika: Őszintén? Úgy voltam vele, hogy egészséges legyen, az a lényeg, nem a neme, de titokban kislány után epekedtem. ♥

PA: Tanulmányok. Nos, mesélted nekem, otthagytad az iskolát, hogy dolgozhass. Milyen szakmát szeretnél tanulni? Vannak álmaid ez irányban?

Erika: Titkárnőnek tanultam, de nem ez volt álmaim szakmája. Szeretnék érettségit és angol nyelvvizagát, utána talán egy cukrász szakmát 🙂

PA: ilyennek képzelted a kislányod, míg csak a szíved alatt hordtad?

Erika: Teljesen másnak, mint amilyen! 🙂 Azt hittem nyugodtabb lesz, de igazi kis energia gombóc, és nagyon okos. 🙂

PA: Ha lenne egy totálisan gyerekmentes napod (biztonságos jó helyen vannak a kisbabád) mit tennél?

Erika: Először vennék egy forró fürdőt, ami nem 5 percig tart.., aztán elmennék anyukámmal vásárolni, de ez csak elképzelés, mert valószínű csak azon járna az eszem, hogy mi van Rebivel. 🙂

 

pinkanyu_szupermamik_erika

 

PA: Mi a legszebb élmény számodra az anyaságban?

Erika: A kötödés. 🙂 Imádom, ahogy rám néz, nagyon anyás, de élvezem.

PA: Kilók. Miként élted meg a tested változását, terhesség után?

Erika: Nagyon nehezen, 30 kilót híztam,és nem akar lemenni. 🙁

PA: Volt mélypontod mióta anya vagy?

Erika: Volt bizony, nem is egyszer.

“Meg kellett tanulnom elfogadni magam.”

 

PA: Milyen “szuperképességet” szeretnél magadnak, és miért?

Erika: Jó lenne még vagy 10 belőlem, hogy egyszerre tudjak etetni, főzni stb.. 🙂

 

PA: mi a mottód?

Erika: Élj úgy, ahogy neked jó, és ne úgy, ahogy mások elvárják! 🙂

PA: Mit üzennél a társadalomnak?

Erika: Legfőképp azt, hogy nehéz az anyaság, de a legjobb élmény a világon!  🙂

 

 

A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel a célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.

 

A többi Hétköznapi SzuperMamiról IDE kattintva olvashatsz.

 

Köszönöm szépen a beszélgetést Erikának.
Hamarosan újabb Hétköznapi SzuperMami lesz a vendégem! 

 

Puszi: PinkAnyu

Ha szeretnéd édesanyák történetét olvasni, hogy ők miként birkóznak meg az anyasággal, miként élik meg a csodás pillanatokat, akkor kattints IDE.

 

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

 

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK

 

Gyere és kövesd blogom friss, naprakész Facebook oldalát. Csatlakozz te is a PinkAnyu közösséghez, ha egy pici pinket is érzel magadban: facebook.com/pinkanyucafeblog.

 

 

Fotók: “Erika” Facebook

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!