PinkAnyu

Jó dolog édesanyának lenni – Kata

A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom mai anyukája Kata.
Kata  30 éves, kislánya Laura Sára lassacskán nyolc hónapos. A férjével majdnem nyolc éve alkotnak egy párt, de az esküvőre tavaly került sor, már Laurával a pocakban.
Kata veszélyeztetett terhes volt, többször is volt vérzése, és az első trimeszter végén kórházba is került…

Nagyon féltette magzatát, aki szerencsére velünk maradt. mára egy vidám, mosolygós pici lány. Kata élete értelme, kicsi boldogsága. Az anyává válásról és az anyaságról beszélgettem Katával:

 

 

PinkAnyu: Türelmesen vártál Laurára, 26 évesen szerettél volna anyuci lenni, de ez csak később adatott meg, 30 éves korodra. Mi az, ami szerinted gátolta a teherbeesésed? Miként élted meg ezt a csúszást a férjeddel?

Kata: Eleinte türelmesek voltunk, úgy voltunk vele, hogy a baba majd akkor jön, amikor ő szeretne. Próbáltunk nem stresszelni, de ahogy teltek az évek egyre jobban éreztük, hogy már nagyon szeretnénk azt a kisbabát, egyre türelmetlenebbek lettünk.
Végül elhatároztuk, ha nem jön össze, akkor 2015. januárjában kivizsgáltatjuk magunkat. Bár én minden évben jártam nőgyógyászati szűrővizsgálatra, úgy gondoltuk nem árt a teljesebb kivizsgálás. Szerencsére erre már nem kellett sort kerítenünk, mert 2014. decemberében megfogant kislányunk Laura. 🙂
Mindketten úgy gondoljuk utólag, hogy a munkahelyünkön bekövetkezett változások is hozzájárultak a sikerhez. A férjem új helyen kezdett el dolgozni és pedig új pozícióban.
Ezek a változások és a nyugalom amit ezek adtak biztosan pozitív változásokat okoztak bennünk is.

PA: Miként fogadta férjed, és családjaitok, hogy végre áldott állapotba kerültél? Mi volt a te első gondolatod?

Kata: Már néhány napja sejtettem/reménykedtem, hogy állapotos lehetek, de a terhességi teszttel még vártam kicsit. Hétfő reggel volt amikor pozitív lett, a férjem még aludt én munkába készülődtem. Természetesen azonnal felkeltettem és az orra alá dugtam a pozitív tesztet. Kellett neki pár pillanat mire felfogta, de nagyon boldog volt! 🙂
Az én szüleimnek Laura az első unokája. Tudták, hogy már régóta próbálkozunk, így természetesen hatalmas volt az öröm, de a férjem családja is boldog volt.

“Az első érzéseim a hihetetlen boldogság és aggodalom voltak. Mindkettő megvan még a mai napig!”

 

PA: Nyughatatlan anyuci voltál állapotosan. Veszélyeztetett terhes is lettél. Miként élted meg a “csökkentett üzemmódot”?

Kata: ..hát igen, a pörgősség… Legalábbis addig ameddig az orvosom engedte.
Úgy terveztem, hogy július végééig fogok dolgozni, szeptemberre voltam kiírva. Nagyon szeretem a munkámat, így próbáltam még a legtöbb időt aktívan tölteni, de nem sikerült. Már elég korán februárban kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok. Volt többször is vérzésem és a harmadik vérzés után március elején be is fektettek a kórházba egy hétre. Ezt nagyon nehezen éltem meg. 🙁
Nem vagyok az az egy helyben ülő típus, szeretek jönni-menni és dolgozni. Ezekről le kellett mondanom, ha jól emlékszem első körben olyan hat hétre. Ezután újra visszamehettem dolgozni és július elejéig minden rendben is volt.
Közben férjhez mentem, tanú voltam az testvérem esküvőjén (még táncoltunk is kicsit) és hivatalosak voltunk egy harmadikra is. Minden rendben ment. Június végén viszont elkezdtük összepakolni a lakást, ki szeretett volna a festeni a férjem mire Laura megérkezik. Egész hétvégén pakoltuk, dobozoltunk, éreztem is vasárnap estére, hogy talán kicsit sok volt. Jól éreztem, hétfőn napközben megint vérzés. Kórház, pont a saját orvosom volt ügyeletben. Megvizsgált, nem volt nagy gond, de az előzményeket ismerve azt mondta, hogy vagy nyugton maradok szeptemberig vagy az egész nagyon forró nyarat a kórházban fogom tölteni.
Persze, hallgattam rá, abbahagytam a munkát és maradt a szigorú pihenés.
Kint tombolt a nyár, és meg a szobában pihentem, néha főzőcskéztem, Laura szobáját csinosítottam, de csak óvatosan.

“Nehéz volt, de a kicsim egészsége volt a legfontosabb. Mindig ezt kell szem előtt tartani.”

 

PA: A férjed mennyire tud segíteni a mindennapokban, a baba körül? Van más segítséged, olyan amit el is tudsz fogadni?

Kata: Nagyon szerencsés vagyok a férjemmel. Bár három műszakban dolgozik, ami főleg az elején volt nehéz, amikor itthon van segít, ahol tud.
Eleinte a fürdetésben és pelenkázásban segített ha itthon volt, mióta pedig elkezdtük a hozzátáplálást már etetni is szokta Laurát.
Emellett pedig igazi “szuperman”, mert főz, mosogat, takarít, ha éppen arra van szükség! 🙂

“Vele minden sokkal könnyebb, boldog vagyok, hogy ilyen párom van. ♥”

 

Édesanyám és Apukám felesége szoktak még sokat segíteni. Anya szinte minden hétvégéén itt van, ha nem akkor pedig mi vagyunk Apukáméknál, és ott is nagyon sok segítségem van.

PA: Mi az ami leginkább lenyűgöz a kislányodban, Laurában?

Kata: Azt hiszem az egész lénye. De a kedvencem az amikor ébred. Nem sírósan ébred, csak gügyög, magyaráz. Külön szobában alszik, és amikor meghallom a hangját, akkor megyünk be hozzá. Olyankor már mindig az ajtót figyeli, és ha meglát, akkor olyan fülig érő mosollyal fogad, hogy az valami eszméletlen. Minden egyes alkalommal határtalan boldogság tölt el, hogy ennyire örül nekem.

 

kata_hetkoznapi_szupermamik_pinkanyu_cafeblog

 

PA: Hogyan álltok a szoptatással? Miként éled meg? Mi a véleményed a nyilvános szoptatásról?

Kata: Szerencsés vagyok, mert még mindig van tejem és a hozzátáplálás mellett még naponta háromszor tudom szoptatni Laurát. Nagyon örültem neki, hogy annak ellenére, hogy császárral szültem, már a második éjszaka megindult a tejem. A mellem adottságai miatt viszont csak ülve tudok szoptatni, fekve nem megoldható.
Laura csak az első 5 – 8 hétben kelt fel éjszakánként szopizni. Először még sokszor, majd egyre ritkábban és két hónapos kora óta már végigalussza az éjszakákat, így nincs szükség éjjeli szoptatásra.
Én nem szívesen szoptatnék nyilvános helyen, de nem zavar, ha más megteszi. Amíg kizárólagos anyatejes volt Laura igyekeztem a programokat úgy intézni, hogy annyi idő alatt végezzünk, amíg nem éhezik meg újra, vagy olyan helyre mentünk ahol van baba-mama szoba és kényelmesen lehet szoptatni. Most, hogy már szilárd táplálékot is eszik még kevésbé alakulnak úgy a napok, hogy nyilvános helyen kerüljön sor a szoptatásra.

PA: Van olyan hagyománya a családotoknak, ami anyáról lányára száll, és te is tovább szeretnéd adni?

Kata: Lauránk második neve Sára. Ez a férjem családjában hagyomány, már az édesanyjának és a húgának is Sára volt a második neve, ezért úgy döntöttünk, hogy nem szakítjuk meg ezt a tradíciót. 🙂
A másik pedig egy az esti elköszönéshez kapcsolódó kis mondóka. Még édesanyámtól tanultam, aki tőlem is mindig így köszönt el lefekvéskor. Remélem egyszer majd Laura is ezt fogja mondogatni az ő gyermekének. ♥

PA: Anyósoddal mennyire jó a kapcsolatod?

Kata: Igazából semleges. Messze él tőlünk, nem nagyon látjuk. Ha eljön, akkor elvagyunk, ad néhány tanácsot, de nem szól bele semmibe. 🙂

PA: Van közösség, ahová el tudsz látogatni babaprogramra, társaságba?

Kata: Van egy babamasszázs csoport amit a védőnőnk tart és négy anyukával járunk oda. A masszázs tanfolyamnak már vége, de 4-6 hetente még összeülünk, masszírozunk, beszélgetünk és szakértői tanácsot, segítséget is kapunk a védőnőnktől.

PA: Mi okozza/okozta a legnagyobb fejtörést Laura körül?

Kata: A hozzátáplálás. Nagyon nehéz eligazodni a rengeteg információ között. Mást mond a védőnő, a szakirodalom, a dietetikus, a hasonló korú babával megáldott ismerősök. Próbálom jól csinálni. Laura nagyon alkalmazkodó, jól viseli a kísérletezést, eddig mindent megevett, amit csináltam vagy adtam neki.

PA: Van olyan, ami hiányzik a régi gyermektelen életedből? (buli, barátok, szabadság)

Kata: Biztos sokan megrökönyödnek majd ezen, de nekem a munkám hiányzik. Félreértés ne essék, imádok itthon lenni Laurával, de szerettem a munkámat és a kollégáimat, amikor alszik sokszor eszembe jutnak.

PA: Van olyan, amiről úgy érzed, hogy amikor állapotos voltál szinte semmit sem tudtál, valamint mi az, ami teljesen váratlanul ért, miután Laura megszületett?

Kata: Nem volt ilyen. Csodálatos védőnő, orvos és szülésznő trió volt körülöttem. Úgy érzem mindenről megfelelően tájékoztattak.

PA: A szülésélményed miként élted meg?

Kata: Fizikailag könnyű, érzelmileg nehéz. Szeptember 11. péntekre voltam kiírva, de az aznapi CTG és orvosi vizsgálat még semmi jelét nem mutatta annak, hogy Laura ki szeretne bújni. Megbeszéltük az orvosommal, hogy hétfőn és szerdán még CTG és vizsgálat és ha semmi, akkor szerdán befektet, pénteken pedig indítanak.
Erre végül nem került sor, mert már 11-én este voltak rendszertelen, gyenge fájásaim. Így ment ez még szombaton egész nap. Szombat este már erősödtek a fájások, de még mindig csak 10-15 percesek voltak. Vasárnap reggel még elmentünk piacra és apósomékhoz szülinapozni. Enni már nem nagyon ettem, mert felhívtam a szülésznőm, és ezt tanácsolta.
A férjem aznap délutános volt így elment dolgozni én pedig lefeküdtem aludni kicsit. Hát nem sokat sikerült. Öt – hét perces fájásokkal ébredtem. Hívtam a férjemet jöjjön haza indulunk. Felhívtam a szülésznőmet is, mondta, hogy már indulhatunk. Amíg a párom hazaért lezuhanyoztam, átnéztem a csomagomat. A kórházba már 3 perces fájásokkal érkeztünk. A diagnózis bő egy ujjnyi tágulás, irány a vajúdó. CTG-re tettek.
Olyan 17 óra körül lehetett. Mivel nem tágultam, kaptam oxitocint és burkot is repesztettek. Innentől már nagyon fájt, szinte szünet nélkül. Legalábbis én így éreztem. Az időérzékemet elvesztettem, csak a fájások voltak.
Egy idő után megint megvizsgált a szülésznőm, bő két ujjnyi. Telt múlt az idő jött többször is vizsgálni, hogy hogy haladunk, de sehogy nem haladtunk, nem tágultam tovább, pedig nagyon fájt.
Mivel Laura szívhangja elkezdett gyengül az orvosom a császár mellett döntött. 01:43-kor született meg Laurám, épen és egészségesen.
Amiért írtam, hogy fizikailag könnyű volt, hogy bár fájt és elfáradtam nem viselt meg a császár, a felépülés sem. Már az őrzőből is a saját lábamon jöttem le.
Viszont érzelmileg még a mai napig nem sikerült feldolgoznom.

“Bár én azok közé tartozom, akik sosem kaptak kritikát azért, mert nem tudtak természetes úton szülni, mégis úgy érzem, az én hibám, hogy így alakult. Hibáztatom magam, hogy nem volt elég erőm hozzá.”

 

Fáj, hogy miután kivették csak kétszer egy-két percre láthattam, majd legközelebb csak kilenc óra elteltével. Ez rengeteg idő egy ilyen pici baba életében, amit sosem fogok tudni visszahozni és ez nagyon fáj. Mindig vágytam arra a két órára, amit majd a szülés után hármasban töltünk, de ez nem adatott meg. Tudom, hogy a legfontosabb az, hogy mindketten egészségesek vagyunk, de úgy érzem, hogy ettől kevesebb vagyok. Nem táplálja bennem senki ezt az érzést a környezetemben, ez egy olyan meccs amit egyedül kell megvívnom, magammal. Talán egyszer én nyerek és nem a szomorúság, csalódottság és a bűntudat! 

 

kata_3_hetkoznapi_szupermamik_pinkanyu_cafeblog

 

PA: Amikor várandós voltál, fiút vagy lányt vártál? Ilyennek képzelted kicsi Laurát, amikor még csak pocaklakó volt?

“Egész életemben arra készültem, hogy nekem egyszer kislányom lesz.”

 

Mivel a férjemék heten vannak testvérek és ebből csak kettő lány, ráadásul a nővérének is három fia van, mindenki azt mondta, készüljek fel arra, hogy nekem bizony kisfiam lesz. Próbáltam nem gondolni erre. Persze, ha kérdezték mindig azt mondtam, hogy mindegy csak egészséges legyen, de magamban azért hozzátettem, hogy úgyis kislány lesz! 🙂
A 18. héten az orvos közölte is, hogy egyértelműen kislányt hordok a szívem alatt, hát ezt bizony megkönnyeztem, annyira boldog voltam. Láttam a férjemen, hogy kicsit csalódott, ő fiút szeretett volna, de mondtam neki, hogy biztosan szerelmes lesz a kislányába és igazam is lett! 🙂

PA: Szeretnél visszamenni dolgozni. Időben a gyerek anya nő szerepet össze tudod majd hangolni a háztartás és egyéb plusz dolgokkal?

Kata: Igen, nagyon szeretnék visszamenni dolgozni, de a két évet mindenképp itthon töltöm Laurával a jelenlegi terveim szerint.
Most még elképzelni sem tudom, hogy hogyan fogok kibírni 8-10 órát naponta úgy, hogy nincs velem, de majd szép lassan hozzászoktatom magam a gondolathoz. Muszáj lesz, ez az élet rendje.

PA: Mi az, amitől a legjobban félted Laurát?

Kata: Mindentől, a világtól. Most úgy érzem, hogy egy kislány számára a mai világ nagyon veszélyes hely! Viccelődtem is anyukámnak azzal, hogy szerintem bezárom a lakásba 24 éves koráig, így biztosan nem esik semmi baja. Persze, ez nem életszerű.
Nagyon aggódós vagyok, nagy kihívás lesz számomra, hogy ne fojtsam meg Laurát a folyamatos féltésemmel, hanem engedjem felfedezni, tapasztalni.

PA: Ha lenne egy gyerekmentes napod (biztonságos jó helyen van a kisbabád), és csak magaddal törődhetsz, mit tennél?

Kata: Elmennénk a férjemmel moziba, enni egy jót és wellnesseznénk is. Persze, valószínűleg egyfolytában az járna a fejemben, hogy mi van Laurával.
Volt már, hogy nélküle töltöttem egy kis időt. Még három hónapos volt amikor Anyukámtól azt kaptam névnapi ajándéknak, hogy elmehettünk a férjemmel vacsorázni, addig ő vigyázott Laurára. A közelbe mentünk így szoptatás után elég volt a szabadidő, amíg megint megéhezett a kicsi.
Már akkor sírtam amikor becsuktam az ajtót magam mögött. A desszertnél már teljesen ki voltam borulva, hogy otthagytam így azt sebtiben megettük és rohantunk is vissza.
Persze, Anyu negyed óránként fényképes helyzetjelentést küldött, minden rendben volt, de akkor is… Játszott, aludt, egy tündér volt mint mindig.
Legutóbb pedig Húsvétkor elengedtem magamat fodrászhoz, addig pedig a Mamával sétáltak az utcán. Akkor is jól el volt, de ott is csak róla tudtam beszélni, rá tudtam gondolni. 🙂

PA: Mi a legfontosabb, számodra legszebb dolog az anyaságban?

“A szeretet, a kötődés, a bizalom. Az a csoda ami kettőnk között van. A mosolya, ahogy rám néz, mindent látok a szemében. Ez a legszebb dolog a világon.”

 

PA: Miként élted meg a tested változását, terhesség után? És a férjed,mit szól a változásokhoz?

Kata: Nem vagyok egy vékony alkat, féltem is, hogy majd elveszik a pocim, nem lesz szép kerek kismamahasam. De lett. 🙂

“Sosem éreztem magamat még olyan szépnek, mint kismamaként.”

 

Kevesebb mint tíz kilót híztam, bár a pocakom ennek ellenére is csíkos lett, de ez van, nagyobb bajom sose legyen. 🙂
A férjemet nem zavarja, azt mondja erről mindig a mi kis szerelmünk jut az eszébe. 🙂
Mivel használtam hasleszorítót már a kórházban is és még legalább öt hétig, így a hasam mérete szinte azonos a szülés előtti állapottal.
Ez egy nagyon jó találmány, még mozogni is könnyebb volt benne a császár után, különösen a felkeléskor segített sokat.

PA: Változott benned valami, amióta édesanya lettél? Ilyennek képzelted az anyák életét?

Türelmesebb lettem, legalábbis Laurával. Alapvetően egy nagyon türelmetlen valaki vagyok, féltem is magamtól, hogy esetleg majd a kicsivel is az leszek, de nem így történt.

“Bármeddig képes vagyok az ágya mellett ülve simogatni a kis hátát, vagy mesélni, énekelni neki, ha éppen erre van szüksége.”

 

Nem érdekel, ha szalad a ház vagy nincs kész az ebéd. Laurával nagyon könnyű. Nyugodt, jó alvó, kiegyensúlyozott és mosolygós.
Az élet nagyobb szervezés igényel, még az is ha csak a játszótérre megyünk le, de szeretem, jó dolog Édesanyának lenni! 🙂

 

kata_1_hetkoznapi_szupermamik_pinkanyu_cafeblog

 

PA: Milyen “szuperképességet” szeretnél magadnak, és miért ezt választanád?

Kata: Szeretnék minden betegséget meggyógyítani. Laura még csak megfázva sem volt eddig, de már előre rettegek egy kis náthától, vagy ne adj Isten valami komolyabbtól.
Jó lenne mindenféle rossztól, bajtól megkímélni őt és ha már lenne ez a képességem akkor mindenki mást is.

PA: Van mottód?

“Mottóm: Anya az, aki szeret és támogat, miközben te az álmaidat kergeted! Az én anyukám is egy ilyen “CsodaAnyu” és én is az szeretnék lenni! ♥ “

 

PA: Mit üzennél a társadalomnak?

Hát ha már üzenni lehet, akkor a mindenkori politikai oldalra üzennék: Nagyon szép az elképzelés, hogy a fiatalok vállaljanak gyereket, lehetőleg minél többet. Én azt gondolom, hogy ezt támogatni kellene. Természetesen nem azért szültem én sem és sokan mások sem, mert pénzt várok cserébe.. 

“Jó lenne, ha legalább ugyan akkor jövedelemhez juthatnánk anyaként, mint dolgozó hangyaként.”

 

“Azt gondolom, hogy a jövő nemzedékének felnevelése egy sokkal fontosabb és megbecsülendőbb “állás”, mint az, hogy egy irodában ülök, egy boltban kiszolgálok vagy a futószalag mellett állok.
Mégis mind anyagilag mind pedig emberileg nagyobb becsben vannak a dolgozó nők, mint azok akik egy vagy kettő, vagy még annál is több gyermekkel foglalkoznak otthon.”

 

 

Köszönöm szépen a beszélgetést Katának. Igazi őrangyal volnál a “szuperképességeddel”, hiszen minden embert meggyógyítanál, és óvnál a rossztól, bajtól! Sok boldogságot kívánok nektek! ♥

 

A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel nem titkolt célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.

A többi Hétköznapi SzuperMamiról IDE kattintva olvashatsz.

 

Hamarosan újabb Hétköznapi SzuperMami lesz a vendégem! 

 

Puszi: PinkAnyu

 

Ha tetszett ez az írásom, akkor kérlek kövesd blogom friss, naprakész Facebook oldalát. Csatlakozz te is a PinkAnyu közösséghez, ha egy pici pinket is érzel magadban: facebook.com/pinkanyucafeblog.

Fotók: “Kata” Facebook

 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!