PinkAnyu

Gazdagabb vagyok én minden királynál – Klaudia

 

A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom mai története Klaudiáról szól.

Klaudia 26 éves, török férje elhagyta, ma egyedül neveli anyukája segítéségével kislányát, Ajsát.
Ajsa olyan szép kislány, hogy minden nap rácsodálkozom hatalmas barna szemeire a Facebookon.

Azt hiszem Klaudiát a tőle származó idézettel mutathatom be a leghűebben nektek:

“Olyan jó tudni, hogy pár évig még én leszek a legszebb nő – legalábbis anya – a földön:)
Gondolom, egész pici korban minden gyerkőcnek Anya a legszebb és legjobb. Ők még nem nézik a szülés után megváltozott női testet, a bőrhibákat, plusz kilókat, a kialvatlan karikás szemet, apró ráncokat.
Ők egyszerűen a test mögött megbújt lelket látják szépnek. Az ölelést, gyógyító puszit, vigaszt adó, értük élő, gondoskodó anyát. Úgyhogy egy pár évig, biztosan szépségkirálynőnek érezhetem magam! ♥”

Klaudiával beszélgettem az anyaságról, a nők helyzetéről, és a gyermeke iránti odaadásáról, fogadjátok szeretettel:

 

 

PinkAnyu: Kislányod apukája külföldi, török. Miként ismerkedtetek meg?

Klaudia: A török és a magyar testvérnép. Úgy gondoltam kicsit szívok magamba más kultúrát is, így Facebookon bogarásztam, hátha találok jó fej törököket egy kis beszélgetésre. Az angol tudásom is hátha jobb lesz, vagy ha jobb nem is, de bátrabb, és talán pár török szó is rám ragad. Aztán ő válaszolt, rengeteget beszélgettünk, web-kameráztunk, végül egy szép nyári napon meglátogatott engem.

PA: Beszéled a török nyelvet? Tanítod Ajsának?

Klaudia: Igen, valamennyire beszélek törökül, meg tudom magamat értetni, ha kell. Azért bőven van mit csiszolni rajta, és tanulni. Ajsával sok török gyerekdalt hallgatunk, imádja őket és sokat már én is kívülről fújok. Egyszerű mondatokat, amiben biztos vagyok, hogy nincs benne nyelvi hiba, mondom neki. Illetve szavakat, ha valamire rámutat.
Igazság szerint jó volna, ha lenne itt a közelben valami török barátnő, akivel gyakran találkoznánk és Ajsának is egyszerűbb lenne, meg nekem is, hogy ránk ragadjon a nyelv.

PA: A családjaitok mit szóltak a kapcsolathoz? Elfogadták a választottakat a szülők hamar? Mi szóltak a gyermekáldáshoz?

Klaudia: Az elején minden szuper volt, mindenki elfogadta a másikat. Aztán lassan megmutatkozni látszott, hogy egymás kultúráját nem bírjuk magunkévá tenni, illetve az alkalmazkodás csak a szárnyunkat szegi.
De vakok voltunk és Törökországban összeházasodtunk. Akkor tudtuk meg, hogy várandós vagyok. Anyukám nem volt soha boldogabb! Anyósom csak húzta a száját – jó kérdés miért, mert alig várta, hogy nagymama legyen.

PA: Ajsa apukája, külföldön dolgozik, Angliában. Mesélted, úgy volt korábban, ti is követitek Ajsával. Mégsem így lett. Miként élted meg és dolgoztad fel, hogy egyedülálló anyukává váltál?

Klaudia: Igen… viharos szerelem hamar kettétépett minket. Az igazság az, hogy amikor várandós voltam, egy este elmentem sétálni, kiszellőztetni a fejemet. Anyósom, sógorom úgy felháborodott ezen (férjes asszony létemre egyedül sétálok este?? Elfogadhatatlan!), hogy kitagadtak.


“Muszáj volt hazarepülnöm! Itthon hordtam ki a terhességet.”

 

Naivan megbocsátottam az egész pereputtynak. Férjem szülés előtt két héttel jött, de itthon nem talált munkát, mivel magyarul nem beszél. Így három hónap múlva Angliába ment dolgozni, és megint egyedül maradtam. A pici lány, én és anyukám. Úgyhogy nagy különbség nincs, hogy egy pár vagyunk vagy sem. Csak tudod, fáj, hogy a kicsim olyan kis apátlan lesz…

PA: Van segítséged a kislányodhoz?

Klaudia: Igen, van segítségem. Anyukámmal élek, így mindenben számíthatok rá. Vigyáz Ajsára amíg sétálok a kutyával. Van, hogy ő eteti vagy fürdeti. Ha pedig Ajsa beteg és én kétségbeesek, megnyugtat a jelenléte.

 

klaudia_1_hetkoznapi_szupermamik_pinkanyu_cafeblog

 

PA: Tartod volt párod családjával a kapcsolatot? Apropó, milyen a viszonyod anyósoddal?

Klaudia: Mikor vége lett a kapcsolatomnak a volt párommal, az egész török rokonság megszakította velem a kapcsolatot. Nagy csalódás ez nekem, mert azt hittem szeretnének hallani legalább a kislányról, ha rólam nem is.
Anyósommal eleinte tökéletes viszonyom volt. Aztán meséltem fentebb, hogy egy ártatlan séta miatt kitagadott. De megbocsátottam, mindent tiszta lappal kezdtünk. Aztán valahogy mindig áskálódott, mígnem elérte a célját: a fia ellenem fordult, őt meg eltartja Angliában. Szóval röviden: anyósom tipikus mézes-mázos ősellenség. 🙂

PA: Mesélted nekem, hogy anyukáddal nevelitek kislányodat. Ő miként élte meg hogy egyedül maradtál?

Klaudia: Mivel anyukám korábban már látta, hogy ennek a kapcsolatnak nem lesz jó vége, szerintem megkönnyebbült. Mondja mindig – és igaza is van – hogy jobb, hogy most lett vége, nem amikor Ajsi nagyobb és többet felfog belőle. Vagy amikor Angliában vagyok és kétségbeesve nincs kihez fordulnom.

PA: Mi volt a legnehezebb eddig Ajsa édes egy éves élete alatt? Azaz mi volt a legnehezebb az anyu-sorsban?

“Az anyu-sors… anyának lenni, szerintem bitang nehéz.”

 

Az éjszakai ébredések nem okoztak akkora gondot, mert világéletemben rossz alvó voltam… ami a legnehezebb, az az, amikor a kislányom beteg. Akkor mindig rettegek, hogy valami nagy baj lesz. Látni, hogy az eleven, mindig mosolygós kislányomat elhagyja az ereje, és szenved… nincs is ettől rosszabb. Ez mindig nagyon megvisel engem.

PA: van valami ami hiányzik a régi (anyaság előtti) életedből?

Klaudia: Hazudnék, ha azt mondanám nem hiányzik az “előző életem”! Hiányzik, az, amikor órákat csavarogtam a természetben a kutyámmal. Vagy a reggelig tartó beszélgetések a húgommal. Sőt egy szolid baráti iszogatást is el tudnék viselni. Meg egy hosszú, forró fürdőt!

PA: Olyan családi hagyomány van nálatok, ami anyáról lányra s így tovább öröklődik? Esetleg Ajsa apukájának a családjából érkezett új hagyomány?

Klaudia: Családi hagyomány, ami anyáról lányára száll, nincs konkrét. Bár Szenteste napján ebédre “kötelező” a mákos guba! ♥
Párom feléről viszont hirtelen semmi nem jut eszembe…. Habár minden tele van Allah szeme amulettel, hogy megóvjanak minket a rosszakaróktól, irigyektől. Ajsám fülbevalója is ilyen, biztos ami biztos! 🙂

 

klaudia_4_hetkoznapi_szupermamik_pinkanyu_cafeblog

 

PA:Amikor várandós voltál, fiút vagy lányt vártál?

Klaudia: Mindig is kislányt szerettem volna! Ennek ellenére, amikor megtudtam, hogy várandós vagyok, szentül hittem, hogy kisfiam lesz.
Amikor a huszadik héten 4D ultrarangon mondták, hogy 100% kislány, kétszer is visszakérdeztem, hogy biztos-e? Csalódott is voltam. No, nem azért, mert kicsi lány, hanem azért, mert átvert engem az első anyai megérzésem.

PA: Ilyennek képzelted az anyaságot?

Klaudia: Sokszor próbáltam elképzelni, de sosem sikerült.

“Az biztos, hogy az anyaság a vártnál százszorta felemelőbb, boldogabb, aggodalmakkal telibb, és nehezebb is.”

 

PA: Terhességed alatt volt nehézség komplikáció? Értek váratlan meglepetések?

Klaudia: Azt hittem, hogy a rosszullét és a hányás csak az első trimeszterben “örvendeztet”, ehelyett az egész terhességemet végig kísérte. Erre nem számítottam. Meg a gyomorégésre sem. Nem is tudtam, hogy a gyomorégés ennyire kellemetlen érzés!

PA: Szülésélmenyedről mesélnél?

Klaudia: Gyönyörű napsütéses napon indult be a szülésem. Nemcsak a névnapom volt, hanem napfogyatkozás is. Igazság szerint már régóta szemeztem azzal a hétvégével, valamiért szimpatikus volt. Talán Ajsa tudatta, hogy akkor akar jönni, vagy nekem tetszett annyira, hogy hatottam rá, nem tudom, de a kiszemelt hétvégén érkezett.
Amikor ráeszméltem, hogy ezek már a vajúdás fájdalmai, gyorsan leugrottam a kutyával az esti sétára, letusoltam, és hívtam a mentőket. Aztán már a kórházban voltam, mikor elfolyt a magzatvíz. Persze, ha nagyon megerőltetem magam, még emlékszem, hogy a vajúdás borzasztóan fájt, csak tekeregtem, mint egy kígyó. A kitolási szakasz már nem is fájt igazán, mert akkor ugye dolgoztam, koncentráltam, és valahogy annyira belemerültem a feladatomba, hogy nem emlékszem fájdalomra.
Olyan álmos voltam, hogy szégyen ide vagy oda, de arra gondoltam, ha megszületik, gyorsan megnézem, hisz mégiscsak az enyém, de aztán alszok. Persze, mihelyst meghallottam a hangját, kipattant a szemem. Rám tették, és -lehet hogy közhely-tényleg minden fájdalmat és fáradságot elfelejtettem. Ezért is írtam fentebb, hogy ” ha nagyon megerőltetem magam akkor emlékszem”.

“Amikor pedig rám tették Ajsát, és éreztem a kis maszatos puha testét…. ettől csodásabb pillanat aligha akad az életben! ♥ “

 

PA: Ha volna egy gyerekmentes napod, mit tennél? (persze, Ajsa biztonságos jó helyen van)

Klaudia: Valószínűleg a Mátrában csavarognék kettesben a négy-lábúmmal, aztán meglepném magam egy jó forró fürdővel, és hajnalig beszélgetnék a húgommal mindenféléről.
Szóval jól feltöltekeznék az ilyen kedves élményekkel, hogy később legyen miből erőre kapnom.
Persze, ezerszer próbálnék hazatelefonálni, hogy minden rendben van-e, de gyanítom a testvérem úgysem engedné, mert lazítani tudni kell.

PA: Van időd magaddal foglalkozni? Van “én-időd”?

Klaudia: Persze, van időm magamra is! Ha az számít, hogy öt perc alatt letusolok, és a wc használathoz igazi szervezőkészség szükségeltetik. 🙂

“Le a kalapom minden anya előtt, aki egyedül viszi a háztartást, süt, főz, takarít és a gyerekre is figyel, igazi minőségi időt szentel rá, és még arra is van gondja, hogy csinos legyen!”

 

Nekem csak a gyerekre kell figyelnem, mert anyukám egy varázslatos tündér, még sincs időm semmire, és hulla fáradt vagyok estére. Tehát anyucik, le a kalappal előttetek, felnézek rátok, szuperek vagytok!!!!

 

klaudia_3_hetkoznapi_szupermamik_pinkanyu_cafeblog

 

PA: Mesélted, hogy szeretsz varrni. Később tudnád ezt kézműves termékekkel kamatoztatni?

Klaudia: Igen, nagyon szeretek varrni, de csakis kézzel! Géppel egyrészt nem tudok, másrészt nem érzem, hogy beleadom igazán magamat, az érzéseimet, szeretetemet.

“Lányomnak születésnapjára varrtam egy interaktív falvédőt. Egyik fele egy nappali erdőt, másik pedig éjszakait ábrázol. A kis állatkák pedig tépőzárral levehetőek. Szerintem nagyon mókás, Ajsa imádja tépkedni, bár visszatenni még nem tudja. Szerintem függetlenül a tehetségtől – én is a kreativitással és lelkesedéssel, na meg a szeretetemmel ellensúlyozom az amatőrségem… ráadásul elég jól – a kézzel készített ajándéknak van igazi értéke. Ezt a gyerek is érzi szerintem. Nem mellesleg egy kreatív anya mellett a gyerek is magába szívja az alkotás utáni vágyat.”

 

Én mindenkit erre buzdítok.. legyen az porcelánfestés, könyvírás, rajz, kötés, varrás stb. Jót tesz a léleknek. Úgyhogy hajrá SzuperMamik!

PA: Külföldre tervezel később költözni?

Klaudia: Ahogy hozza az élet. Mindenesetre oda kéne tennem magam nyelvtanulás terén, biztos ami biztos.

PA: Számodra mi a legszebb a legjobb dolog az anyaságban?

Klaudia: Néha titokban irigykedem, ha húgom bulizik, vagy spontán dönthet ilyen-olyan dolgokban. Mert én már nem dönthetek spontán csak úgy, mindent mindig jó alaposan át kell gondolnom.
Nem akkor kelek és fekszek amikor szeretnék, és tulajdonképpen még mélyen sem aludhatok, mert mindig készenlétben kell állnom.
Reggel aztán, ha nem velem ébred a lányom, akkor egyből sír, mert engem akar. Hát nem szívmelengető ez a ragaszkodás? Én pedig repülök, hogy vele lehessek. Ha az ágyamban alszik, bezzeg mosolyogva ébred, megszökik, tesz egy kört a szobában, pakolászik, és jön vissza, hogy vajon felébredtem-e? Mosolyog és vár. És amikor kinyitom a szemem, az arca csak úgy ragyog, hogy anya végre vele van.
Hozza a zoknimat, vagy papucsomat, esetleg cipőmet, hogy kezdődjön a nap. Ha eléri a szemüvegemet azt is. Mindezt olyan ártatlan, őszinte segítséggel, hogy az embernek esélye nincs, hogy rosszul induljon a napja. Ha beüti valamijét, és legörbülő szájjal sír és szalad felém, hogy vigasztaljam meg, én pedig megölelem, megpuszilgatom, és azt mondom: “nincs semmi baj, anya itt van!”, ő pedig megnyugszik.. annyira csodás tud lenni.


“Fárasztó éjjel ezerszer kikelni az ágyból, ha felsír, de a tudat, hogy azért nem tud aludni, mert szeret, és hiányzom neki, és szüksége van a közelségemre, minden fáradságnak értelmet ad…”

 

Az a pár puszi pedig amit elvétve kapok tőle, mikor nem is számítok rá, hát a mennyekig röpít!

“Gazdagabb vagyok én minden királynál, hiszen Ajsámmal minden nap ajándék. Köszönöm Ajsácskám, hogy az anyukád lehetek! ♥ “

 

PA: mi nyűgöz le legjobban Ajsában? (nem ér azt mondanod, hogy minden!)

Klaudia: Nem ér azt mondani, hogy minden? Akkor leírok mindent egyenként…bár akkor ez a beszélgetés a végtelenbe fog nyúlni… 🙂
Lenyűgöz természetesen a szépsége, az, hogy egy árva szó nélkül úgy ki tudja fejezni magát, hogy az félreérthetetlen. Hogy egy talpraesett vagány kislány. És még sorolhatnám… Mit is mondhatnék? Megőrülök érte!!!

PA: Hogyan képzeled a jövőket?

Klaudia: A jövőnket úgy képzelem, hogy egy kis parasztházban élünk, ahol nagy udvar van. Ménkű (a kutyám) és Ajsa boldogan szaladgálnak, van legalább egy macskánk is, és csirkéink, akikkel ugyancsak lehet játszani, mert szelídek.
Reálisan nézve pedig, egy jó ideig valószínű az én drága anyukámmal maradunk, mert így egyszerűbb, költséghatékonyabb, és lelkileg is megnyugvást hoz. Utálok egyedül lenni. Szeretnék elvégezni egy szakmát, hogy ne kelljen több műszakban munkába járnom. Meg ugye nyelvtanulás.

PA: Mi az ami megváltozott benned mióta anya lettél? Van olyan ami maradt a régiben?

Klaudia: Strapabíróbb lettem. Nincs világvége, ha alig aludtam. Nem vagyok annyira szétszórt talán, és pikk pakk, kiszúrom a gyerekre veszélyes dolgokat. Eddig nem is sejtettem, hogy nagyjából minden életveszélyes!!!
Viszont a türelmetlenségem megmaradt. Mondták páran, hogy egy leheletnyit türelmesebb vagyok, de nekem nem tűnik fel. Szegény Ajcira is többször ráförmedek, pláne ha még amúgy is ingerült vagyok. Utána meg jön a lelkiismeret furdalás, hogy már kisbabaként tönkreteszem a lelkivilágát… De csak nem… elvégre is másoknál is telik be a pohár, mégis alapvetően jó az anya-gyerek viszonyuk. Csak nálam ez a pohár túl kicsi és gyorsabban megtelik…. ettől függetlenül nem hinném, hogy rossz anya lennék. Mindenkinek vannak gyengéi és erősségei.

PA: Mitől félted legjobban Ajsát?

Klaudia: Ajsát az apjától féltem a legjobban, mert többször fenyegetett már, hogy elrabolja tőlem. Meg a betegségektől….meg a csúnya bácsiktól, meg…. sorolhatnám, leginkább tényleg az apjától, mert kiszámíthatatlan….

PA: Van mottód?

“Mindenért adj hálát, vedd észre milyen gazdag vagy!”

 

PA: Milyen “szuperképességet” szeretnél? És miért pont ezt?

Klaudia: Természetesen több türelmet szeretnék, mert az idegeskedés se nekem nem jó, se a babának.

 

klaudia_2_hetkoznapi_szupermamik_pinkanyu_cafeblog

 

PA: Miként ítélik meg szerinted az anyákat ma a magyar társadalomban?

Klaudia: Hogy miként ítélik meg, nem tudom, de gyerekkel munkahelyet találni sokkal nehezebb. Bár egyenlőre ezt sem tapasztalatból tudom, hanem hallomásból.

“Azt vettem észre, hogy az emberek döntő többsége cseppet sem előzékeny a kismamákkal, illetve kisgyermekes anyákkal. Nem engednek előre, nem kerülnek ki az utcán. De szerencsére mindig akadnak kivételek, ami megmelengeti a szívemet.”

 

A törököknél például az esetek többségében előre engedtek bárhol, amikor tavaly, az akkor fél éves Ajsámmal kinn nyaraltam. Kinyitották előttem az ajtót, mindig segítőkészek voltak, utcán, étteremben, boltban egyaránt. Itthon ezt ritkán tapasztalom.

PA: Mit üzennél a világnak?

Klaudia: Én a mottómat üzenem a világnak! Annyi mindenünk van, annyi csoda vesz minket körül, mégis sokan természetesnek veszik ezeket, elfelejtik értékelni, és folyton bánatosak, mert azon keseregnek, mijük nincs!

“Adj hálát minden nap! Hogy élsz, egészséges vagy, van kezed, lábad, hallod a madarak csicsergését, fák suhogását, gyermeked kacaját! Látod a mosolyát, a szivárványt, érzed a virágok illatát. Van gyermeked, adj hálát! Annyi embernek nem adatik ez a csoda meg! Adj hálát a gyermeked egészségéért, hogy van tető a fejed felett, van mit enni adnod neki, s van mit enned! Vannak tiszta ruháitok. Telefonod, interneted, amin keresztül ezt épp olvasod! Egy bogár napozik a ház falán, egy levelet kerget a szél…nézd, kinyílott az első pitypang az út szélén! Hát nem csodálatos? Állj meg egy picit, s gyönyörködj! Hiszen Te is ennek a csodálatos világnak a részese vagy!”

 

Köszönöm Klaudiának, a beszélgetést, és az őszinteségét. Sok boldogságot kívánok nektek! ♥
Kívánom, minden anyukának, legyen legalább annyira hálás az élet adta szép dolgokért, mint Klaudia!

 

A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel nem titkolt célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.

A többi Hétköznapi SzuperMamiról IDE kattintva olvashatsz.

 Hamarosan újabb Hétköznapi SzuperMami lesz a vendégem! 

 

Puszi: PinkAnyu

 

Ha tetszett ez az írásom, akkor kérlek kövesd blogom friss, naprakész Facebook oldalát. Csatlakozz te is a PinkAnyu közösséghez, ha egy pici pinket is érzel magadban: facebook.com/pinkanyucafeblog.

Fotók: “Klaudia” Facebook

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Kedves Anna!
    Nagyon pozitív gondolkodása van Klaudiának, nagy szeretetben neveli kislányát. Én is bízom a szép jövőjükben.
    Sajnos a szerelem nem válogat. Személy szerint ismerek olyan asszonyokat, akik nagyon melléfogtak magyar férjükkel is..
    Viszont valóban meglehetősen sok rémtörténetet lehet olvasni a vegyes kapcsolatokból (házasságokból) származó ellentétekről.
    Ennek a házasságnak is lett egy ajándéka: Ajsa.
    Magam is minden jót kívánok minden anyukának!
    Köszönöm az olvasását és a véleményt.
    Üdvözlettel: PinkAnyu

  2. Anna Klipszi says:

    Sok sikert kivanok a kislany nevelesehez.
    Ez a cikk legyen tanulsag minden nonek, toroknek/arabnak, ciganynak NEM szulunk!
    Remelem.sikerul tisztessegesen felnevelni a kicsit…

  3. Kedves Sousann85!
    Nem gondolom trollnak.. inkább egy észrevétel az Ön részéről.
    Ha az apuka nem mondott volna olyant, hogy elrabolja a kislányt… nos, akkor én is azt gondolnám, hogy talán Ajsa szülei egyszer még egy pár lehetnének..
    Sajnos egyedül maradt, így édesanyjával közösen nevelik a kislányt. Egyedülálló anya lett. Hogy meddig? Ezt mi nem tudhatjuk.
    Én is féltem őket az apuka bekattanásától. 🙁
    Ön előtt is le a kalappal, minden anya előtt, aki méltó az anya megnevezésre.
    Sok boldogságot a kislányához kedves Sousann85!
    Köszönöm az olvasását, és a véleményét.
    Üdv: PinkAnyu

  4. sousann85 says:

    Lehet, hogy most trollnak fognak nevezni, de: “Párom feléről viszont hirtelen semmi sem jut eszembe…”- Ha még páromnak nevezi apukát, akkor itt még nem 100%-os az egyedül nevelés.Apuka még visszajöhet.Térjünk vissza rá kb. 2-3 év múlva.Ennek ellenére sok szerencsét kívánok nekik és nagyon vigyázzon a kislányra, nehogy apuka bekattanjon és elvigye magával.
    Én már 7. éve nevelem egyedül a lányomat.A várandósságot is egyedül vittem végig. Lányom félig egyiptomi, de csak DNS szerint. Az apjához köze sincs, sosem találkoztak.Neki azóta igazi családja van arab feleséggel. Így még jobb. Nálunk így nincs az a félelem,hogy majd jön és elrabolja.

  5. Köszönöm Ági!
    Klaudia különleges asszony. Ajsa pedig csodaszép.
    Nagy boldogság volt nekem őket megismernem.
    Puszi: PinkAnyu

  6. Deák-Ember Ágnes says:

    Imádtam ezt az interjút!! Köszi, Pinkanyu! Légy mindig ilyen,Klaudia! A kislányod pedig gyönyörűséges!!
    Ági


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!