PinkAnyu

Imádok anya lenni. Így lettem teljes – Ági

 

A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom mai története Ágiról szól. Ez a riport azért is különleges, mert kisfia Peti éppen ma egy éves! Ezúton is boldog születésnapot kívánok Petinek!

Ági 30 éves, férjével boldog házasságban él, s már éppen a mesterséges megtermékenyítésre készültek, amikor Peti a harmadik hormonkezelés után, diagnosztizált PCOS Inzulinrezisztencia mellett fogant, másfél év várakozás után. 
Depressziós időszak volt a várakozás, míg Peti nem érkezett, eközben elvesztette apósát, akit a rák ragadott el a családtól.
A gyermekvállalásról, a depresszióról, és a reményről beszélgetek Ágival, fogadjátok szeretettel:

 

 

PinkAnyu: 30 éves vagy. Diagnosztizált PCOS inzulinrezisztenciád van, ez nagyon kemény. Miként derült ez ki, milyen tüneteket produkáltál?

Ági: Szerettünk volna babát. Abba hagytam a fogamzásgátló szedését, aztán hónapokig nem volt mensesem. Egyik doki fél év próbálkozás után magultrahangozott, mindkét petefészkemen 10-15 cisztát látott. Elküldött hormonos vérvételre, nem találtak semmilyen hormont a véremben. Ekkor kezdtük a hormonkezeléseket.
Elkezdtem nagyon hízni, pedig alig ettem és sokat mozogtam. Üzemorvosom javasolt egy belgyógyászati vizsgálatra. Egy cukor- és inzulinterheléses vérvétel után inzulinrezisztenciát állapított meg a doki. Diétára fogtak. Pár hónap és pár kiló leadása után állapotos lettem.

PA: Depressziós voltál a betegséged miatt. Reményvesztett is? Volt kapaszkodód? Honnét merítettél erőt a “túléléshez”, a kilábaláshoz a depresszióból?

Ági: Igen,volt depresszióm a sikertelen próbálkozások után.

“Férjem nagyon sokat segített. Sokat utaztunk, kaptam tőle egy fotózást is, mert ő gyönyörűnek látott akkor is, mikor én kövérnek és rusnyának.”

 

De egész addig, míg a teszt nem lett pozitív, mindig ott volt bennem a félsz.

PA: Peti csodaszép kisfiú. Te pedig boldog feleség és anya. Másfél évet vártál az anyaság örömére. Mi volt az első érzés az első gondolatod, amikor áldott állapotba kerültél? És férjednél milyen reakciók voltak?

Ági: Egyszerre sírtunk és nevettünk először. Aztán rádöbbentünk, hogy nagyon sok minden meg fog változni, de jó irányban.

PA: Szülésélmenyedről mesélnél? Peti császárral jött világra (miértjét is megkérlek meséld el, ha nem baj), ért e ezért diszkrimináció? (sajnos előszeretettel bántják az anyákat, pedig a szülés, az szülés)

Ági: Peti nagyon jól érezte magát bent, ezért indítani kellett a szülést. Majdnem tizenegy óra vajúdás alatt alig egy ujjnyira tágultam ki, nagyon elfáradtam közben. A doki fél 7-kor megkérdezte, mi lenne, ha megcsászározna. Belementem.
Soha nem diszkrimináltak a császár miatt. Peti 4850 grammal született. Mindig azt kérdezik, hogy “Ugye nem természetesen született?”

 

agi_1_hetkoznapi_szupermamik_pinkanyu_cafeblog

 

5. A szoptatással voltak problémák? A császár miatt nem lettél újra depressziós?

Ági: A szoptatás csak az elején volt nehéz, míg nem volt elég tejem. Azóta is szoptatok. Depressziós nem lettem a császár miatt.

“A lényeg az, hogy mindketten itt vagyunk. ♥ “

 

PA: Peti szép nagy baba. Nem szokták idősebbnek nézni? Mennyire jó kisfiú?

Ági: De.. Szinte mindig nagyobbnak nézik. Engem ez nem zavar, mert egészséges, okos, szép nagy fiam van. Hát, a jóságról annyit, hogy inkább eleven. 🙂 De inkább legyen ilyen, mint beteges.

PA: Apropó, kisfiút vagy kislányt szeretettek volna? Terveztél a nemével? Hamar megmutatta “magát”?

Ági: Eleinte kislányt szerettem volna, de a 12. héten voltunk 4D ultrahangon, és ott 70%-ra mondták a fiút. Majd a 18. héten már biztosan fiút mondtak. Emiatt soha nem volt bennünk csalódás érzése.

PA: Van segítséged a pici mellett?

Ági: A férjem nagyon sokat segít. Igazság szerint, rajta kívül Peti senki mással nincs el sokat. Az elején anyukám is segített, de ő is dolgozik…

PA: Mesélted, hogy apósod rák betegségben elhunyt. Részvétem. Anyósoddal a kapcsolatod mennyire kiegyensúlyozott? Ritkán találkoztok a 300 km miatt?

Ági: Sajnos a rák.. mikor mi megtudtuk, hogy lesz Peti, akkor derült ki, hogy apósom súlyos rák beteg. Fél éves volt Peti, mikor elment. 🙁
Anyósommal egész jó viszonyom van, soha nem szól bele a dolgainkba. Amennyit tudunk megyünk hozzájuk, de férjem három műszakban dolgozik, nagyon nagy szervezést igényel a leutazás.

PA: Anyukáddal jó viszonyt ápolsz, viszont édesapáddal nem beszéltek. Mennyire visel ez meg téged?

Ági: Semennyire sem. Az apám döntött úgy, hogy nem kíváncsi ránk. Előtte is mindig én erőltettem a kapcsolattartást, mert csak az apám…

PA: Terveztek még gyermeket?

Ági: Jelen pillanatban nem. De ki tudja, mit hoz a jövő. 🙂

 

agi_2_hetkoznapi_szupermamik_pinkanyu_cafeblog

 

PA: Mi a véleményed a nyilvános szoptatásról?

Ági: Ha kell, én bárhol megszoptatom a gyerekemet, de kulturáltan. Letakarom magam, elfordulok, ha kell. Engem nem zavar.

PA: A baráti kör megcsappant Peti érkezése óta. Ez nagyon nehéz lehet (én is átéltem) vannak e új barátságok az életetekben? Mit gondolsz ennek a lemorzsolódásnak mi az oka?
 
Ági: Nagyon megfogyatkoztak a régi barátaink. De vannak újak, akik szorosabb, mélyebb barátok lettek.
 

“Sokáig zavart, hogy a régi barátaink elkoptak, de férjem szerint, ez nem a mi szégyenünk. Igaza van benne, mert mi nem változtunk meg, csak kiteljesedtünk.”

 

PA: Mitől félted a leginkább a kisfiadat?

“Nagyon féltem őt attól, hogy nélkülöznie kelljen. Mi nagyon szegények voltunk gyerekkoromban, sokat kellett lemondanom dolgokról. Szeretném, ha a fiam semmiben nem szenvedne hiányt.”

 

PA: Mit tennél egy gyerekmentes napon?

Ági: Nem szeretnék gyerekmentes napot! …de ha lenne egy szabad délelőttöm, akkor aludnék egy nagyot és elmennék megszépülni (fodrász, kozmetikus) a fiúknak. ♥

PA: Van olyan amit “visszasírsz” régi életedből, abból az életedből, amit még Peti érkezése előtt éltél?
 
Ági: Semmire nem vágyok a régi életemből. Mivel mi elég későn vállaltunk gyereket, már nem hiányzik a bulizás. Utazgatni a gyerekkel is lehet.

PA: Magyarországon szeretnétek maradni, vagy esetleg kacérkodtok a külföldi lehetőségekkel?

Ági: Szeretnénk itthon maradni. Férjem minőségellenőr egy amerikai gyárban, még bármi megtörténhet…

PA: Van mottód?

“Eső után mindig kisüt a nap.”

 

PA: Miért jelentkeztél a Hétköznapi Szupermamik kampányra?

Ági: Azért jelentkeztem, mert nekem is sok erőt jelentett, amikor pozitív élményeket olvastam meddőséggel kapcsolatban.

PA: Mi az amit mindenképpen el szeretnél mondani a PCOS-sal küzdő nőknek? Mit tanácsolnál nekik, amikor már épp feladják, vagy csak most kezdtek bele?

“Azoknak, akik a PCOS-sel küzdenek, azt üzenném, hogy ne adják fel. Mi már a mesterséges megtermékenyítésen gondolkoztunk. De Peti máshogy gondolta. ♥ “

 

PA: Végül, de nem utolsó sorban, mi az ami a legszebb számodra az anyaságban?

“Egyszerűen minden! Imádok anya lenni. Így lettem teljes!”

 agi_4_hetkoznapi_szupermamik_pinkanyu_cafeblog
 

Köszönöm Áginak, hogy szavaival reményt ad a PCOS inzulinrezisztenciával küzdő nőknek. A meddőség súlyos depressziót okoz(hat), figyeljünk egymásra, és nyújtsunk támaszt a szenvedőknek. Sok boldogságot kívánok nektek Ági, és Isten éltesse Peti babát! ♥

A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel nem titkolt célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.

A többi Hétköznapi SzuperMamiról IDE kattintva olvashatsz.

 Hamarosan újabb Hétköznapi SzuperMami lesz a vendégem! 

 

Puszi: PinkAnyu

 

Ha tetszett ez az írásom, akkor kérlek kövesd blogom friss, naprakész Facebook oldalát. Csatlakozz te is a PinkAnyu közösséghez, ha egy pici pinket is érzel magadban: facebook.com/pinkanyucafeblog.

Fotók: “Ági” Facebook

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!