PinkAnyu

Azt hittem az Isten büntet, abortusz, vetélések.. Soha nem leszek anya?

Azt hitte a Sors bünteti, mert abortusza volt, és vetélései. Nem adta fel, a hite segített.
Csodás igaz történet következik

Egy kedves olvasóm, Éva, a Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom olvasva, elmesélte nekem az ő történetét. Egy az egyben leközlöm, mert úgy érzem sok gyermekre vágyakozónak segíthet az ő csodás története:

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Rég voltam 19 éves, most az idén már 50 leszek és három gyerek anyja.
Kezdetben olyan szerencsétlen voltam. Az első terhességem 19 évesen volt. Nem voltam benne biztos és elmentem az orvoshoz. Megvizsgált, és azt mondta, “Nem vagyok terhes”, felírt vérzés megindítót.
Teltek a napok, nem jött meg a mensesem. Így vissza mentem az orvoshoz, és újabb gyógyszert kaptam, de akkor sem jött meg.
Kínomban elmentem privát egy másik orvoshoz, az bezzeg egyből megállapította a terhességem. Kérdem tőle, “Mit tegyek, elvetessem, vagy megtartsam, miután annyi gyógyszert szedtem?”
Persze, nem javasolta, hogy megtartsam. Szomorú voltam, de meg kellett hoznom a nehéz döntést. Nem mertem világra hozni olyan gyereket, aki egész életében szenved a fogyatéktól.

Jött két év múlva a második felvonás… Nem látszott a gumin, hogy rossz és pont olyan gyógyszert szedtem, ami mellett szintén “nyomorék” gyerek születik. Utálom az abortuszt, de megint jöhetett a rémálom.

A következő terhességeim sajnos elmentek, mintha a Sors büntetése lett volna. Már jártam templomba, sokat imádkoztam, mert úgy éreztem, bűnös vagyok.

Az Úr meghallgatott. Rá két évre megfogant a fiam. Koraszülött volt, mert terhességi mérgezést kaptam. Akkor tudtam meg, mi az a klinikai halál.
Mikor rosszul lettem, megcsászároztak és éreztem, hogy van testem, ahogyan ment belém a levegő. Előtte hallottam a fiam sírását és egy kedves hang beszélt hozzám, “Fiad született, térj vissza hozzá, mert nagy szüksége lesz rád neki”

Mintha kísértem volna a folyosón, ahol vitték az inkubátorba és át akartam volna ölelni. Aztán magamhoz tértem és betoltak a szobámba. Sokat imádkoztam a másfél kilós fiamért, mert nagyon aggódtam érte. Azóta már 100 kiló és 20 éves lesz. Magasságra meg kb. 185 cm…
A testvérei között 3 és 4 év van. Azért a többi terhességre nem panaszkodhattam úgy. A harmadikat egész könnyen kihordtam, sőt vittem a középsőt a csomagtartón a bicajon a Körös partra kirándulni.

A szülések kemények voltak, mert a középső gyermekem nyakán kétszer, a derekán egyszer tekeredett rá a köldök zsinór. A legkisebbnél rövid volt, és azért nyomtam ki nehezen. Ott vákuum kellett.

A lényeg az, hogy van három szép gyerekem, és boldog anya vagyok.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

 

Köszönöm szépen Évának, hogy megosztotta velem történetét. Sok nő meríthet erőt Évából, és a kitartó hitéből. 


Ne feledd, ha bármi nehezen megy, ne add fel. Hinni kell, és mosollyal tűrni, s a csoda megtörténhet!

 

Puszi: PinkAnyu

 

Ha szeretnéd édesanyák történetét olvasni, hogy ők miként birkóznak meg az anyasággal, miként élik meg a csodás pillanatokat, akkor kattints IDE

 

Ha tetszett ez a bejegyzés, oszd meg másokkal is.

 

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

 

Gyere és kövesd blogom friss, naprakész Facebook oldalát. Csatlakozz te is a PinkAnyu közösséghez, ha egy pici pinket is érzel magadban: facebook.com/pinkanyucafeblog.

Egy szabad közösség a Csakazértis Nő – nem csak nőknek Facebook csoport. 

 

Kép forrása: Éva fényképei

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!