PinkAnyu

Újra felragyogott a hazai énekes – beszélgetés Krisz Rudolffal

Ha azt mondom kék szemek, szerelmes slágerek, hazai énekes, azonnal tudod kiről van szó. Igen, ő Krisz Rudolf, ez a férfi ennél sokkal több. Most újra hazai pályán ragyog a tehetséges művész. 

Amikor találkoztam Vele, azonnal tudtam, hogy interjúra szeretném felkérni. Régi slágereit is szerettem, az újakat pedig egyenesen imádom. 
Tudtam, hogy a zene iránt hatalmas alázat él Krisz Rudolfban, mégis meglepett szerénysége. Minden kérdésemre kendőzetlenül válaszolt, fogadjátok szeretettel ezt a beszélgetést:

 

A kilencvenes évek végén, kétezres évek elején sok magyar lányt olvasztottál el az igéző szemeiddel, és a romantikus dalaiddal. 2000-ben a legjobb hazai énekesnek is megválasztottak. Nagyjából a szupersztárt testesítetted meg idehaza. Hogyan élted ezt meg akkor?

Az a helyzet hogy a ’90-es végén és a 2000 -es évek elején volt egy nagyon sikeres időszakom, ami pontosan 2006-ig szinte töretlen volt. Rengeteg rádió játszotta a dalaimat, számtalan televíziós megkeresést kaptam, ami egy nagyon nagyon jó érzés volt. Nyilván az ember lelkét simogatja mikor utólag hallja, hogy  “húú tele volt plakátozva veled a falam!” – ez nagyon jó érzés. Hihetetlenül sok szeretetet kaptam abban az időben az emberektől, ami feltöltött.
Aztán volt egy időszak a 2007-2008 -ban éreztem, hogy váltani kell, már nincsen annyi fellépés, felkérés. Amúgy 2005. környékén azt gondoltam, ennek soha nem lesz vége, mert ugye annyi fellépés volt hetente, legalább 4-5. Azt hittük, – a bátyám és az unokatestvéreim – velük jártunk zenélni, annak ellenére, hogy egy egész ország úgy ismert, hogy a “Krisz Rudi” – hogy soha nem lesz ennek vége.
Kimondhatatlanul jó érzés, hogy ezt megélhettem itthon.

Egy hétköznapi ember, azt hinné fejedbe szállt a hírnév, a “sztárság”. Ugye adott egy jóképű pasi, aki címlapokra kívánkozott, epekedtek a lányok… Negatívum vagy pozitívum ért inkább azokban az években?

Nyilván megosztottam az országot, pontosan azzal hogy kék szemű tinisztár voltam, de ez együtt jár, azzal, hogy gyakorlatilag valaki “közzé teszi magát”. Azon gondolkozom, hogy mennyire járult hozzá a sikeremhez, hogy kék szemű, meg minden. Nagy dolog volt, hogy szép kék szem… de remélem inkább a dalaimért szerettek.

A magam részéről rockerként a szemed miatt vettelek észre, de a dalaidat meghallgatva tetszett, amit hallottam. Egy roppant szimpatikus, abszolút kedves, közvetlen, sztárallűröktől mentes embert ismertem meg személyedben a szombati PWM gálán. Mennyire tartod magad hétköznapi embernek?

Abszolút úgy élem a hétköznapjaimat, mint más normális ember, nem is tudom.. hát gyakorlatilag ugyanúgy van macskám..

Akkor inkább macskás vagy?

Nem, én kutyás is vagyok. A Párom nagyon szereti a macskákat és rajtunk maradt négy macsek. Sok munka  van körülöttük, a folyamatos takarítás, a szőr miatt.
Rengeteget sportolok, úgy, mint bárki más. Szeretek teniszezni, ha épp van motorom, motorozok.
Nekem a hobbim a munkám, a szenvedélyem a zene, ilyen szempontból szerencsés vagyok.
Mondjuk szeretek kocsit mosni.. talán annyiban nem élem úgy a hétköznapjaimat, mint mások, hogy nem kell minden nap reggel felkelnem, és bejárnom dolgozni. Tehát elmondhatom, minden szempontból szerencsés vagyok.

Sokan felismernek az utcán? Gyakran szólítanak le? Milyen érzés, nem szoktak túl tolakodóak lenni, az emberek?

Az ember az évek alatt ezt megszokja. Tudja kezelni is. Igazság szerint jó érzés, amikor odajönnek tisztelettudóan, hogy szeretnének egy közös képet. Ez elég gyakori, de ehhez már hozzászoktam, tényleg jó érzés nagyon.

Említetted, hogy van Kedvesed… akkor a  hölgyrajongók tegyenek le rólad?

Szerintem azért az köztudott, hogy együtt vagyunk már lassan kilenc éve. Ő írta az elmúlt három dalom szövegét is.
Volt most egy zenei stílusbéli váltásom, a visszatérésem kapcsán, aminek igazi különleges sikert köszönhetek az a “Kimentünk a divatból” című dal volt. Nagyjából egymillió körül jár a nézettsége, az egyik legismertebb zenei megosztó portálon. Ennek is a szövegét a párom írta. Ő megírja szöveget, s ha valami nem tetszik benne, én kijavítom, de nagyon jó érzéke van hozzá.
Én vagyok a dalszerző, a zenei szerző, és a végleges énekdallam, az utolsó dolog, hogy miről fog szólni a dal, az a szöveg.

Nekem így az jön le, hogy mind a magánélet, mind a szakmád tekintetében tökéletesen kiegészítitek egymást. Jól érzem?

Ez így van. Jól tudunk együtt dolgozni is, ez tényleg egy szerencsés találkozás.

A magánéletedről nagyon keveset tudni, nem teregeted ki a címlapokon, sok sztárral (legyen az külföldi vagy hazai) ellentétben.

Az a helyzet amikor kimentem hajóra, nem akartam nagydobra verni. Akkoriban nagyon sok ember rajongott és a mai napig rajong értem.
Azt éreztem, hogy valamilyen szinten egy kép van rólam az ő fejükben. Attól tartottam, ha nagy hírverés lenne, hogy én is vendéglátós munkát végzek, és az a kép ami kialakult rólam az ő fejükben, hogy sztárként néznek fel énrám, úgy gondoltam nem lett volna jó megtörni ezt a csodás valamit. Igazából kint is zenéltem, de azt ugye vendéglátózásnak hívják, amikor az ember egy hajón zenél, onnantól kezdve egy vendéglátó zenész lesz, de ezzel nincs is semmi baj.

Azt, hogy évekig hajón dolgoztál, a rivaldafényből, ugyan a zenélés világában maradva, kicsit mégis más volt. A kinti időszakot, miként élted meg, hogy nem az a „csápoló” közönség hallgatott, hanem amint te is említetted, egy vendéglátó munkát végeztél?

Eleinte kicsit fura volt, hogy nem én vagyok a középpontban. Ám, ha jó zenét csinál egy zenész, azt értékelik, bármilyen közegben is van az ember. Csak rá kellett döbbennem, hogy ez nem a színpad. Itt sokszor olyan zene kellett, ami szinte belesimul a kárpitba, és ez teljesen más dolog. Hozzá kellett szokni. Végeredményben nagyon éveztem, egy jó tanulmány volt ez nekem, az elmúlt hat – hét év így a hajókon.
Végleg nem fejeztem be a hajózást, mert idén is kétszer negyven napig helyettesítek, legközelebb május 28-án megyek. Végképp nem szeretnék elszakadni ettől a világtól, de ettől függetlenül itthon koncentrálok most a dolgaimra. Úgy érzem szinte második virágzásom élem. Rengeteg megkeresésem van, számtalan fellépésem, és megint játszanak a rádiók. Többet nem is kívánhatnék, tényleg nagyon szuper minden.

 

 

Mi volt ebben a távol töltött időkben a legnehezebb?

Ami nagyon nehéz volt, hogy én alapvetően szeretek itthon lenni. Szeretem ezt a közeget ahol vagyok.
Taksonyi vagyok, Budapesttől 20 km-re a Duna egyik holtága mellett terül el, ez a gyönyörű kis falucska. Itt mindenki ismer. Innen semmiképpen nem szeretnék elköltözni, gyerekkorom óta ismerem ezt a helyet, és az itt nem nagy szám, hogy “itt van a Krisz Rudi!”
A honvágy volt az, ami nagyon nehéz volt.

Egy nagyon érzékeny kérdés, hogy édesanyádat egy hosszan tartó betegség után veszítetted el, öt éve. Mennyire tudtad feldolgozni ezt a tragédiát, vagy elengedni Őt, hiszen ez egy pótolhatatlan hiány?

Az a helyzet, hogy amikor ez történt öt évvel ezelőtt nagyon rossz volt. Már kint dolgoztam hajón, tehát én úgy mentem ki hajóra, hogy az utolsó napjai voltak hátra. Akkoriban kezdődött pont egy hajós szerződésem, és mi már ott elbúcsúztunk egymástól, ott a kórházban. Nehéz a nap, nagyon nehéz volt, hihetetlenül nehéz…
Ő nem szerette volna, hogy én néhány napra hazajöjjek, már világ körüli úton voltam.. Sokan meghökkentek ezen, “Hogyan lehet ilyent csinálni?”, de Ő így szerette volna. Pontosan tudta milyen munkát vállalok el. Előtte mi nagyon sokat együtt voltunk, szinte az utolsó pillanatig is.
Attól függetlenül, hogy mindent megbeszéltünk, volt egy időszak, amikor nagyon nehéz volt. Úgy gondolom, mióta ez megtörtént, azóta sok minden úgy alakul ahogyan én szeretném, és ez nem véletlen. Mintha ő segítene nekem fentről, hogy alakuljon úgy ahogyan én szeretném.
Napi szinten beszélek Hozzá, Őt nem lehet elfelejteni. Érzem hogy sokszor közel van, vagy figyel rám. Gondolati szinten az ember ezt megérzi. Hiszek az ilyesmiben.
Egyébként abszolút sikerült elengednem, mert tudom, hogy Ő jó helyen van, csak mi szomorkodunk akik itt maradtunk…

Köszönöm, ezt a válasz neked külön is. ♥
Régen egy énekesnek tartottalak. Ma zenésznek. Amit én láttam, egy szál szintetizátor mikrofon, és már adod is a lelked. Sok ilyen visszajelzést kapsz?

Igazság szerint én gyerekkorom óta zongorázom. Azt, amennyit láthattál belőlem, a fellépésen, abból nem derül ki, hogy miket is csinálok valójában. A hajón egyébként klasszikus, és jazz sztenderdeket játszom, a szüleim azt szerették volna, hogy zongorista legyek. Remélem az is vált belőlem.
Sok mindent játszom. A popzene annyira nem igényli, hogy nagyobb zenei tudásod legyen, de ettől függetlenül kell hozzá. Ha abból tudásból ami beléd szorult, csak egy kis részét tudod leszűkíteni a popzenei harmóniára, akkor abból is ki tud derülni, hogy mögötte egy nagyobb zenei képzettség van.
Ez érezhető is az új dalaimban, hogy annak ellenére, hogy popzene, van mégis egy kis plusz benne. Ilyen pl a “Kimentünk a divatból” vagy  a “Felhők fölött”.
Annak örülök, ha így látsz engem, talán ezt az arcomat is többen megismerik. Mostanában jártam több tévéfelvételen, ahol élőben zongoráztam és énekeltem, ez fent is van a zenei megosztó portálon. Pár ember számára kiderülhet, hogy több van bennem, bár ezt nem kell bizonygatnom, mert a zenei szakmában és az emberek többsége ezt tudja rólam.

A mi korosztályunk rajongott érted anno, a mostani fiatalok is nagyon szeretnek. Nem furcsa, így a korosztályokon átívelő karriert magadénak tudni?

Ez nagyon jó érzés. Van egy pár olyan előadó Magyarországon, aki ezt megélhette. Beszélhetünk itt Ákosról aki előtte “Bonanza” volt, és a mai napig is aktuális, és vannak ugyanúgy fiatal rajongói, minden elismerésem. Vagy akár a Szikora Róbert is megélhette ezeket a dolgokat, és még sorolhatnám. Akik meg tudtak újulni, nem túl sok van, de azért akad.
Úgy érzem, hogy akik a 90-es évek végén indultak, mint előadók, közülük csak nekem sikerült így visszatérnem. Az egy dolog, hogy persze van a retro őrület, és hogy újra vannak hasonló fellépések, de ezt egy olyan aspektusban nézve mondom, hogy teljesen megújulva, új dalokkal, egy friss közönséggel. Az, hogy én ezt megélhettem, ez egy nagyon szerencsés dolog, és nagyon hálás is vagyok érte.
A mai fiatalok nem azonosítanak engem a “Keresem a szót”  , a “Törd át a csendet!” , vagy a “Homokba rajzolt szerelem” slágerekkel, mert azt sem tudják mi az, ha csak a szüleik fel nem hívják a figyelmüket rá, hogy ez az a srác, akinek 17 évvel ezelőtt is már aktuális dalai voltak. Nekem most van két – három új dalom, ami teljesen mai, és ez egy nagyon jó érzés. Egy új generáció is engem hallgat.
Nagy felelősség egyébként, ha az ember zeneszerző, hogy milyen dalokat közvetít.
Ugye az emberek emlékeket érzésékeket mindig dalokhoz fűznek. Nagyon jó ha esetleg az én dalaimhoz fűznek érzéseket, emlékeket, és ezt magukkal viszik egy életen keresztül. Már ezért is érdemes volt egyébként megszületni. Ha az ember kapott egy ilyen tehetséget, akkor az egy nagy felelősség, hogy megfelelően tudja átadni az embereknek.

 

 

Akkor te nagyon szerencsésnek érezheted magad, hogy ami a munkád, az életed, és a zene, az a szenvedélyed is. Eszméletlenül odatetted a “Kimentünk a divatból” című dalodban magad. A klip is szuper lett, a dalszöveg is ütős. Például ilyen részletek, mint a “Száguldó csillag, csak le ne ess!” , vagy a “Túl a csend dallamán, az idők terén” ezek mennyire szólnak az újrakezdésedről?

Abban az időben volt egy nehéz időszakunk a Párommal. Ez a kettő valahogyan egy kicsit vegyítve van mintha az életemről és a kapcsolatomról is szól. Első hallásra a cím ironikusnak hangzik, hogy “Kimentünk a divatból” , pedig nem erről szól, hanem hogy a “te és én” annyira már nem divat, egy mai szlenges kifejezéssel, hogy nem működik. Talán ez is a sikeressége a a dalnak, ami egy jó bemondás, amit egy egész ország tud most énekelni, és minden DJ ezt pörgeti a diszkókban – vannak ilyen visszajelzések, és ez egy nagyon jó érzés, hogy hódit – az emberek éneklik, hogy az “már nem divat hogy Te és én!”.
Hálás vagyok, hogy le tudtam közvetíteni egy ilyen dalt, és a Páromnak is hogy egy ilyen szöveget össze tudott hozni. Ez abszolút rólunk is szól, és sok hasonló ember van olyan élethelyzetben amikor nem mindig mennek úgy a dolgok ahogyan szeretnénk… és akkor is el kell fogadni azt ami van, és jól kell hogy érezzük magunkat. Az elfogadás nagyon fontos.

Igen, az “Elfáradtam” dal szövegében ez az elfogadás nagyon ott van. Mióta meghallottam nagyon szeretem, és biztos ezzel sokan vannak így.

Igen ez az újabb sikeres dal, ami hihetetlen. Új rajongókat is szereztem az AK26 -os srácoknak köszönhetően. Egy szerencsés találkozás volt, nagyon sokan szeretik ezt a dalt. Lesz majd ennek folytatása. beszéltük, hogy ősszel csinálunk egy közös dalt, de előbb megvárjuk, hogy ez kifusson.

A családra nézve mik a terveid a jövőben?

Egyelőre most a karrieremre koncentrálok, bár így harminchat évesen már megkérdezik, hogy “Mi lesz a gyerekkel?” Nyilván, én is szernék, hiszen mindenki szeretne, de valamiért, még nem érzem készen magam rá. Talán lehet kicsit még önző vagyok, de hogy én is szeretnék családot, gyereket, az biztos. Ami késik, nem múlik.

Azt azért elmondhatom Neked, hogy önzőnek biztos nem vagy önző, mert a dalaiddal rengeteget adsz. Mit üzennél az olvasóknak és a rajongóknak?

Azt üzenem, ha teheted és van rá lehetőséged, gyere el egy koncertre és találkozzunk élőben. És Hallgassátok a dalaimat.

Köszönöm szépen Krisz Rudolfnak ezt a kötetlen beszélgetést! Az új slágereket itt tudod meghallgatni:

Csatlakozz te is Krisz Rudolf Facebook oldalához , és kövesd csatornáját a Youtube-on!

 

Puszi: PinkAnyu

 

Ha szeretnéd édesanyák történetét olvasni, hogy ők miként birkóznak meg az anyasággal, miként élik meg a csodás pillanatokat, akkor kattints IDE

 

Ha tetszett ez a bejegyzés, oszd meg másokkal is.

 

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

 

Gyere és kövesd blogom friss, naprakész Facebook oldalát. Csatlakozz te is a PinkAnyu közösséghez, ha egy pici pinket is érzel magadban: facebook.com/pinkanyucafeblog.

Egy szabad közösség a Csakazértis Nő – nem csak nőknek Facebook csoport. 

 

Képek és videók forrása: Krisz Rudolf  , Krisz Rudolf Youtube , és Veronika Bor©

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!