PinkAnyu

Másokat olyan szépen támogatok, önmagam miért nem?

A felhők fölött mindig ott a nap. Pont ma írtam ezt egy barátomnak.

És tényleg nagy igazság, bár elég közhelyesen hangzik. … mégis igaz.
Amikor beborul az ég az életem egén, sajnos ritkán látok túl a felhőkön.
Másoknak jól és érthetően megfogalmazom a dolgokat, annyira fel tudok karolni bárkit. A barátaimat olyan szépen támogatom, de önmagam miért nem? 
 
Ma is egy pillanat alatt omlott össze a boldog kis életem. Elég volt egy “olyan” mondat a férjemtől, hogy az univerzum minden fellege a fejem felett tornyosuljon. És hiába jöttek a napsugarak, vettem a jeleket, de valahogy bennem mégsem sütött ki a nap..
Már ott tartottam, hogy “én, egy senki vagyok.”
 
Egy csoportos beszélgetés volt éppen nyitva, és éppen véleményt kért valaki. “Én, ehhez senki vagyok” – volt a válaszom. Tőlem ez nem megszokott, és nem azért, mert nem mutatom a külvilágnak, vagy elfojtok.. nem, egyszerűen ez tőlem, aki vallja is, hogy “a világ benned (bennem) él”, nem megszokott válasz, főként nem véleménykérés esetén.Egy-két jó barát, résen volt, hogy valami nem stimmt velem.
Azonnal kérdeztek, én válaszoltam, (azt hittem, hogy) már túl vagyok lelkileg az egészen (néha nehezen viselem szegény férjem, de mielőtt megszánnátok, velem sem egyszerű az élet), nem is szerettem volna foglalkozni vele, bár valahol mélyen bántott, mert a nap mégsem ragyogott fel. 
 
 
Tudtam, hiába a felhők, itt ragyog valahol az a nap. Tudtam, hogy csak egy rossz mondat volt, rosszkor, éppen tőle..
Ünnepi ebedet készítettem, húsleves. baconbe csavart csirkemell, tzatziki saláta, sült csirkemáj. …mind mind slágerek a családban. És tényleg boldogan készítettem (figyelem, gondolat elterelőnek is tökéletes volt.)
 
S aztán már sírhatnékom volt, egyik pillanatról a másikra, egy nyomorult mondat miatt, ami valószínű idegből szakadt ki a férjem száján, mert tényleg nem jellemző rá az, hogy megbántson.
Ő egy kissé hirtelen haragú, néha meggondolatlan, nála csak én vagyok “ilyenebb”. Zsák a foltja.. Azért nem ért villámcsapásként, az aznapi korántsem derült égből.
 
S végül egy óra alatt jó kedvet generáltam magamnak. Szólt a zene, a “Despacito” is, óh, rongyosra tudnám hallgatni… oké, ne kövezz meg! 
 
Az ebéd is jól telt, mégis ott motoszkált a fejemben valami. Miért nem láttam a napot a felhők fölött?…
 

Puszi: PinkAnyu

 

Ha szeretnéd édesanyák történetét olvasni, hogy ők miként birkóznak meg az anyasággal, miként élik meg a csodás pillanatokat, akkor kattints IDE

 

Ha tetszett ez a bejegyzés, oszd meg másokkal is.

 

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

 

Gyere és kövesd blogom friss, naprakész Facebook oldalát. Csatlakozz te is a PinkAnyu közösséghez, ha egy pici pinket is érzel magadban: PinkAnyu Facebook

Egy szabad közösség a Csakazértis Nő – nem csak nőknek Facebook csoport. 

 

képek forrása: Pixabay.com

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Köszönöm, hogy itt jártál.
    Azért nem írtam a mondatot, mert lehet másnál még nem okozna sértődést, bántódást..
    És az már tényleg magánjelegű.
    Ám a lényeg nem is ez, hanem az, hogy mindig segítek. Sokaknak. Ami rendjén is van.
    Csípőből mondom a tutit, ha kérdik..
    Én én miért nem láttam meg a napot.
    persze, már túl vagyok rajta, de azt hiszem kicsit beborultam akkor, és talán azért sem érzékeltem, a pozitív dolgokat.
    Ma már minden rendben.
    Üdv: PinkAnyu

  2. Mészáros András says:

    Erre nem tudok mit mondani, mert pont a lényeg hiányzott a bejegyzésből. Az a bizonyos mondat…Csak annyit tudok kívánni: bárki bármit mond, érezd jól magad! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!